Tokaj számára egyetlen megoldás létezik, állítja a világ egyik legnagyobb szaktekintélye

Tokaj, mint kollektív üzenet jelenleg nem működik – véli dr. Steve Charters. A Master of Wine a Tokaj-Hegyalja Egyetemen idén beindított borüzleti képzésének oktatójaként keresi a válaszokat a leghíresebb magyar borvidék kihívásaira. Interjú.

VINCE: A burgundiai üzleti iskola Wine & Spirit tanszékének professzora hogy kerül a Tokaj-Hegyalja Egyetem fennhatósága alá tartozó Tokaj School of Wine Business, vagyis üzleti boriskola katedrájára?

STEVE CHARTERS: A Tokaj School of Wine Business létrehozásában és a tokaji egyetem keretein belül történő megszervezésében elévülhetetlen szerepe van dr. Fiáth Attilának. Ő régi barátom és vendégelőadó nálunk Burgundiában. Tisztában volt tehát vele, hogy nálunk sok a tokaji iskola számára is nélkülözhetetlen szakember tanít. Szerette volna, hogy én és lehetőség szerint az iskolám több oktatója bevonódjon a tokaji képzésbe. Egy éve kezdtünk erről beszélni, segítettem a program és a tananyag összeállításában most pedig kollégáimmal részt veszek az oktatásban.

Egyetemes példák

VINCE: A Tokaji borvidékhez tartozó Sárospatakon a felsőoktatás évszázadok óta jelen van, közben több krízist kellett átvészelnie, többször szünetelt is a működés. Legutóbb 2021-ben szervezték újra Tokaj-Hegyalja Egyetem néven. Hogy látja, miért kell egy borvidéknek saját egyetem? Burgundiának mit ad az üzleti főiskolája?

STEVE CHARTERS: Természetesen lehet jó borvidéket „csinálni” egyetem nélkül is, de kétségtelenül sokat hozzá tud tenni a boldogulásához. A borászat mindenhol szervesen beágyazódik az adott régió életébe. Hatással van rengeteg más szereplőre, ágazatra, kezdve a kutatástól az idegenforgalmon át a helyi marketingig. Ha a résztvevők már az iskolától kezdődően együttműködnek, azonos szemléletet alakítanak ki, együtt gondolkodnak, akkor a későbbi közös munka is sokkal hatékonyabbá válik. Másrészről az egyetemnek, főiskolának van egy határozott közösségmegtartó ereje. A boriskolában végzettek gazdaságosabban tudják üzemeltetni a pincészetüket. Ez jó példa a fiatalok előtt, akiket így maradásra lehet bírni. Burgundia az elmúlt 10-20 évben megkerülhetetlen bormárkává nőtte ki magát. Ez rengeteg további ágazat fejlődésére is hatott. Elég, ha csak az idegenforgalmat említjük. Vagyis sok egyéb területen szintén bővültek a fiatalok lehetőségei.

VINCE: Mit tanulhat Tokaj Burgundiától?

STEVE CHARTERS: Nem szűkíteném le a kört, minden borvidéktől mindenkinek lehet mit tanulnia. Burgundiától egyébként például azt, hogy mennyi munkát fektetett abba, hogy az említett sikert elérje. A receptjüket viszont már nem alkalmazhatja Tokaj, mert ez a múlt század végének viszonyai között, vagyis a bor világszintű elterjedésének idején működött. Annyi bizonyos, hogy ha Burgundia csak Franciaországra koncentrálna, nem lenne sehol. Tokaj számára is ez az egyetlen megoldás létezik: mindenek előtt az exportot kell növelni. Ehhez viszont meg kell értenie, ma hogyan működik a piac.

Kulcs a piachoz

VINCE: Hogyan működik ma a nemzetközi piac?

STEVE CHARTERS: Nagyon erős a kapcsolat a bor eladhatósága és a borturizmus között. Ha egy turista meglátogat egy borvidéket és szerelembe esik az ott látottakkal, onnantól kezdve azt a bort fogja vásárolni otthon is.

VINCE: A kulcs tehát az idegenforgalom, az infrastruktúra- és szolgáltatás-fejlesztés?

STEVE CHARTERS: Az egyik első lépés valóban ez, önmagában viszont nem elég. Ugyanilyen fontos, hogy legyen egy kollektív sztorija a borvidéknek. Ahogy rengeteg egyéb terméket, így a bort sem csak azért veszik ma már az emberek, mert jó íze van, hanem mert van mögötte egy történet. Kiváló botritiszes édes bor készül Franciaországban, Ausztráliában, Németországban. Ki kell tűnni közülük, hogy a fogyasztó azt mondja, „én ma este nem francia, nem ausztrál és nem német édes bort akarok inni, hanem tokajit”.

Tokaj üzenete és esélye

VINCE: Ön szerint kész a tokaji sztori, csak egyelőre nem sikerült eljuttatni a közönséghez, vagy még az önmeghatározás fázisánál tart a dolog?

STEVE CHARTERS: Az aszúnak megvan a története, de a szamorodnit, száraz borokat, legyen szó a furmintról vagy a hárslevelűről, még nem igazán ismeri és értékeli a világ. Másrészt, miközben vannak kiemelkedő, nemzetközileg is elismert pincészetek és borászok, Tokaj, mint kollektív üzenet, nem igazán létezik. Mondok egy példát. Ausztráliában többek között egy borszaküzletet vezettem. Sokszor bejöttek hozzám, hogy champagne-t szeretnének. Mondtam nekik, rendben van, de melyik háztól vásárolnának. A válasz legtöbbször az volt, nem tudják, de champagne legyen. Tokaj is akkor ért majd révbe, amikor valaki úgy megy be a boltba, hogy ő mindenképpen tokajit szeretne venni.

VINCE: Champagne borvidéket a pezsgőjével azonosítják. Ahogy ön is említette, Tokajban a száraz bortól a szamorodnin át az aszúig több termék van. Még igazándiból az sem eldöntött, melyikkel szeretnék elérni az áttörést.

STEVE CHARTERS: Az aszú vonzó és különleges, viszont eleve csak egy szűkebb réteg nyitott az édes borokra. Champagne e tekintetben is jó példa. Korábban szinte kizárólag az ünnepek, a csábítás, a siker italaként tekintettek rá. Ez a státusza megmaradt, de közben kibővítették a kört. Ma már ott vannak egy középosztálybeli család asztalán, ott vannak sporteseményeken, night clubokban. Egy apró ötlet, de biztos, hogy szerveznék mindenfelé a világban olyan borvacsorákat, ahol az ételsort tokaji borok kísérik végig. Előételhez jöhetne egy pezsgő, főételekhez száraz tételek majd a desszerthez az aszú. Tokajnak be kell bizonyítania, hogy bármilyen alkalomra jó választás. Ez az adottság viszont éppen azért van meg bennük, mert széles a termékskála. És az sem elhanyagolható, hogy minden kategóriában képesek kivételes dolgokra.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Steve Charters tulajdona