Varga Péter: Fog-e bort inni a transzhumán ember?

Hogyan változhat meg a borfogyasztás a mesterséges intelligencia térnyerésével? Erre a kérdésre keresi a választ véleménycikkében Varga Péter.

A mesterséges intelligencia napjaink legnépszerűbb témája. Filozófusok, üzletemberek, tudósok tesznek hangzatos bejelentéseket és mi hétköznapi emberek fenyegetésként éljük meg a reánk leselkedő közeli jövőt. Mit jövőt?! A fogalmazást és a képalkotást segítő alkalmazásokkal már most kísérletezünk a pincészetünknél. Nyolcadikos unokám szerint pedig már csak a különlegesen szorgalmas osztálytársai írják meg maguk az angol nyelvű fogalmazási házi feladatokat.

Életfeltételeink drámaian megváltozhatnak a következő évtizedekben. A sokféle változás közül számomra a legizgalmasabb és a legijesztőbb a transzhumán ember. Értsünk ezalatt egy olyan kiborg lényt, amelynek fizikai képességeit vagy az emberrel közös szervezetet alkotó gépekkel, vagy a hagyományos emberi tulajdonságok biológiai (például genetikai) úton történő megváltoztatásával növelik meg. Korunk egyik legdivatosabb filozófusa, az izraeli Yuval Noah Harari szerint a most élő generációk a homo sapiens utolsó példányai, a jövő már az emberi faj új változatáé, a transzhumán emberé. Elon Musk viszont azzal riogat, hogy az ember által létrehozott robotok túlszárnyalhatják alkotóikat és elpusztíthatják az emberiséget.

Ebben az esetben biztosan nem lesz szükség borra. Engem nyilván elsősorban ez érdekel, hiszen badacsonyi és egri pincészetünket úgy építettük meg, hogy fő kapacitásai (hordói, koracél tartályai és vezetékei, pincéi, épületei) több száz éven keresztül is szolgálhassák a Varga Pincészetet, illetve családunk újabb generációit. A borfogyasztás megszűnésére nem túl nagy az esély, hiszen a régészeti leletek alapján négyezer, a valóságban minden bizonnyal több mint tízezer éve kíséri az emberiséget. Mindazonáltal lehet a változásoknak olyan gyors üteme vagy iránya, ami kikényszeríthet egy ilyen nagy fordulatot is. Az emberiség kipusztulása sajnos nem elképzelhetetlen, de ennek vannak a robotok fenyegetésénél valószínűbb okai is.

A fő kérdés számomra, és nem csak a borfogyasztás szempontjából, hogy milyen lesz a jövő embere? Nagy változások előtt állunk, az biztos. Eszembe jut erről egy a 70-es években készült riport csodálatos költőnkkel, Nagy Lászlóval. Ebben megkérdezték tőle, mit üzen a jövő emberének. „Csókolom őket – mondta a költő –, ha lesz még nekik emberi arcuk”. Leghíresebb verséből egyértelműen kiderül, őt is nagyon izgatta, hogy mit hoz a jövő, mennyire marad meg az ember embernek.

A kiborg ember fejlődésének két fő iránya lehetséges. Az egyik egyfajta G.I. Joe-sodás. Ez az ember a testébe épített gépek vagy biológiai változások segítségével erősebb, gyorsabb, okosabb lesz. Egy meghatározott célra mindenképpen alkalmasabb, mint a homo sapiens. A másik – és ez a valószínűbb irány – a szórakozás és az élvezetek megszerzésére alkalmasabb kiborgok kialakítása. A mesterséges élmények fogyasztása, illetve az agy tudatmódosítókkal történő stimulálása már régóta aggasztja a művészeket. Herbert W. Franke osztrák író már a 60-as években megírta Az orchideák bolygója című híres könyvét. Abban a folyamatosan elkorcsosuló, emberszerű lényekből végül már csak az orchidea kinézetű agyuk marad meg, amit az uralmat átvevő robotok tápoldatban tartanak és olyan impulzusokkal látnak el, hogy úgy érezzék, mintha élnének és fantasztikus élményeik lennének.

A valóságtól való elszakadásunk már régen megkezdődött. Az emberiség legnagyobb része már nem tudná megtermelni magának az élelmét. A mai 30-40 évesek korosztálya az utolsó, akik még létre tudnának hozni egy veteményeskertet. A csirke nyakát azonban nem vágnák el és a disznót sem szúrnák szíven. Az emberiség egyre inkább városlakó lesz, a nagyobb hidegeket és melegeket klimatizált, mesterséges terekben tölti és olykor, ha jó az idő, kirándul a természetbe.

A központi nagy ellátórendszerektől való kiszolgáltatottságunk szellemi téren még nagyobb mértékű. A világról való tudásunk, információink többségét nem saját tapasztalatunk alapján, hanem a központi tudatipari művekből szerezzük be. A különböző platformokon ugyan elvileg megjelenhet az egész világ, de tudjuk, hogy cenzúrázzák a megjelenést és személyre szólóan irányítják a tartalmakat. Szellemi értelemben így már nagyon közel vagyunk „az orchideák bolygójához”.  Annál is inkább, mert a nagy világeseményeket mintha már filmszerűen vetítenék nekünk. Pénzügyi világválság, klímakatasztrófa, világjárvány vagy proxy háború a világ két legnagyobb atomhatalma között. Mintha vetítőteremben élnénk és a világ mozigépésze két-három évente új filmet fűzne be nekünk. Azzal az apró különbséggel, hogy a válságban mi mehetünk tönkre és a járványban, háborúban mi halhatunk meg.

Az életünket megváltoztató, haladásnak nevezett ijesztő változás tehát két irányból támad. Egyrészt megváltoztatja a világot, létünk keretrendszerét, másrészt átalakít minket homo sapiensből valamilyen kiborg csodává, esetleg orchideává. Lesz-e ebben a világban még helye a bornak? Hiszen olcsóbb agyi impulzusokat betáplálni, mint bort készíteni. Ráadásul garantált a siker, minden korty tökéletes, és ha akarom badacsonyi fehér, ha akarom egri vörös. Az alkoholos befolyásoltság is szabályozható lesz, azaz ha kell, kizárható. Nem lesz gond a sajátos magyar zéró tolerancia. Igaz, hamarosan már vezetnünk sem kell. Sőt nem is fogják megengedni, hogy ilyen veszélyes dolgot a robotok ellenőrzése nélkül önállóan végezzünk.

Ahogy a hagyományos hús fogyasztása, különösen a marhahúsé, célkeresztbe került, szorgalmazván helyette a különböző kisebb biológiai lábnyommal előállítható férgeket, könnyen sorra kerülhet a borfogyasztás is. A covid járvány által lehetőség nyílt egy világméretű kísérletre. Annak kipróbálására, milyen mértékben lehet az embereket megfosztani személyes szabadságuktól. A kísérlet jól sikerült, kiderült, hogy igen nagy mértékben.

Viszont minden ilyen „siker” ellenállást is kivált a társadalomból. A következő alkalommal már nem biztos, hogy ilyen engedelmesek leszünk. Az élelmiszeripar „huncutságaiból” is kezd elege lenni az embereknek: az ételfestékekből, az ízfokozókból, habosítókból és főleg az E betűs adalékanyagokból. De én azt sem értem, hogy hogyan kerül a sonkákba tej és a sajtokba nem tejből származó zsiradék.

A természetes szőlőbor ebből a szempontból unikális jelenség. Talán az egyetlen élelmiszeripari termék, ahol nemcsak, hogy nem lehet semmilyen mesterséges adalékot használni. A bornak teljes mértékben, kizárólag szőlőből kell készülnie (illetve bizonyos esetekben még répacukor adható hozzá). A bor kiváló példa arra, hogyan kellene szabályozni az egész élelmiszeripart. A szőlészetben és a borászatban is forradalmi változások zajlanak, de csak jó irányban. Az alapanyagokból magukból kihozható ízek és illatok maximalizálása érdekében.

Tehát mi emberek már most is szeretnénk visszatérni az eredeti természetes ételeinkhez és italainkhoz. Ezért nem hiszem, hogy Hararinak igaza lenne. Az emberek többsége a valóságot nem fogja agyi impulzusokra fölcserélni. Sőt lesznek olyan józan országok, ahol a kábítószerekhez hasonlóan a mesterséges élvezeteket is tiltani fogják. Lesz tehát majd, aki bort iszik és aki átviszi „fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra.”

Szerző: Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa
Címlapfotó: Jehyun Sung / Unsplash

A vince.hu örömmel fogadja az italkultúra és a gasztronómia aktuális trendjeivel, jelenségeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. A vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ám fontosnak tartjuk a szakmai párbeszéd támogatását. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beérkezett írásokat szerkessze, azok tartalmának és mondanivalójának megőrzése mellett.