Egri vagy szekszárdi a bikavér?

Mítoszok nyomában

Szekszárdon írták le először, Eger tette híressé, a filoxéra átszabta, az ötéves terv cukrozta és avinálta. Volt éretlen tanninbomba, behízelgő gyümölcslé; lejáratták, elkoptatták, kizsigerelték, de ma is folyik a bikavér.

Janus Pannonius óta tudjuk – aki Dél-Itália fejedelmeiről dicsőítő énekeket költve századokra összezavarta a talján történészeket –, hogy a szépirodalom minden dokumentumnál és ténynél végletesebben befolyásolja a kollektív emlékezetet. Vajon létezik olyan ember, aki a bikavér születését nem Gárdonyi Egri csillagok-jához köti? Aligha. Igazuk van? Aligha.

A mű híres jelenetében viszont, melyre azóta is sokan hivatkoznak a bikavér kapcsán, a következő mondatok állnak:

„Elkapja a kupát az egyik asszonytól, és odanyújtja neki. Tartja, segít neki. Az öreg issza mohón. Piros egri óbor van abban, nem víz. Az öreg nagyot húz belőle. A bajuszáról csurog a bor, mikor elveszi a szájától, s utána szakad egyet a lélegzete. Piros egri óbor."

Miért hagyna ki egy ekkora ziccert Gárdonyi Géza, ha el akarná hinteni a bikavér legendáját mint a szakállon csorgó vörös lé vérré változtatását?!

Gárdonyi Géza szerepéről és arról, hogy ki hintette el valóban a bikavér legendáját, no és persze hogy ki az, aki először tudatosan is ráírt a címkére a kifejezést az októberi magazinunkban írtunk részletesen.

Októberi lapszámunk október 13-tól elérhető országszerte, vagy megrendelhető közvetlenül tőlünk, a kiadótól. Amennyiben előfizetne magazinunkra, úgy azt ezen a linken keresztül teheti meg.