Kávé, bor és egy kis vitamin Egerben

Az élet apró örömeiben bőven lehet része annak, aki követi azt az utat, amit mi jártunk be egy gyönyörű tavaszi napon Egerben. A Kárpát-medence történelmi jelentőségű, komoly tradíciókkal rendelkező borvidékén igyekeznek több generációt megszólítani, hidat alkotni a régi és a modern között.

Egert, dicső múltunkat idéző észak-magyarországi barokk gyöngyszemünket időről időre fel kell keresnünk, hogy gyerekként még Bornemissza Gergelyt, Cecey Évát játsszunk a várfalak tövében. Majd fiatalon romantikus sétákra induljunk a bazilika szomszédságában, később pedig elmerengve borozgassunk a hűs diófák vagy a Szépasszony-völgy oltalmában.

Az utóbbi években többnyire csupán átutazóban jártunk ott, illetve rendre szoros ütemterv szerinti célállomásaink voltak a városban és környékén. Most kaptunk az alkalmon, hogy egy DS 7 Opéra luxusautó tesztelése közben egy napig újra turisták lehessünk egyik kedvenc magyar városunkban. 

Kiadós reggeli

A kocsi csak úgy siklott a pályán, így az út a szokásosnál is gyorsabban telt. Hála az ülésbe rejtett masszírozó funkciónak, tettre készen szálltunk ki a bazilikánál, egy városnézésre tökéletes, madárcsicsergős délelőttön. A korai reggeli után addigra már eléggé megéheztünk, így adta magát, hogy végre kipróbálhassuk a rengeteg ismerősünk által ajánlott Kávésdoboz Coffee & Delit.

Élesztőmentes, vadkovászos kenyerek, kistermelői és kisüzemi finomságok, fantasztikus kávék és szuper finom reggelik. A logójuk szerint ráadásul a hely nem kevesebbet kínál, mint „az élet apró örömeit”. Vendéglátónk az ismert kávévlogger, Kun Frigyes, aki feleségével, Magdival két és fél éve üzemelteti a tüneményes kis boltot. Elmondása szerint az első vendéglátóhelyet 2011-ben nyitották, majd 2013-ban kitanulták a specialty kávézást. 2014-től már kifejezetten a specialty irányt tűzték ki zászlajukra Eger központjában.

Erőszakos hittérítés helyett egyszerűen csak olyan termékeket, ételeket, italokat kínálnak, amelyek nekik is tetszenek. „A koncepció négy lábon áll, ebből az egyik nyilvánvalóan a kávé, mind helyben fogyasztásra, mind pedig elvitelre. Hazavitelre 20-30 kávé közül lehet válogatni, és van köztük szemes, őrölt és kapszulás is. Ezek alapvetően újhullámos kávék, úgy gondolom, nem kell feltétlenül mindennek specialty minősítésűnek lennie ahhoz, hogy jó kávé legyen. A másik láb a reggeliztetés, ami a kitűnő, központi lokáció és a rendelkezésre álló kiváló alapanyagok miatt abszolút kézenfekvő döntés volt. Szabi, a pékkel együttműködve a vadkovászos pékség adja a harmadik lábat. Illetve van egy 90 százalékban magyar termékekből álló, prémium delikáteszünk is. A kínálat ráadásul teljesen a mi ízlésünket tükrözi, hiszen mindegyik elemét szeretjük. Ami nekünk valamiért nem tetszik, azzal esetleges fogyasztói nyomás ellenére sem lennénk hajlandók foglalkozni, mert akkor veszítenénk a hitelességünkből.”

Tojás minden mennyiségben

Magára az ételkínálatra visszatérve, délutánonként szokott ugyan lenni Angus burgerük is, de itt, a bazilika tőszomszédságában talán nem eretnekség kijelenteni, hogy önmagában a reggeli is megér egy misét. A Kávésdobozban a minőségi alapanyag őszinte tiszteletét fűszerezik meg egy jó nagy adag kreativitással. Semmi konfitált malacszárny vagy fürjnyelvpástétom, itt tojtillát adnak, kérem szépen, és grillezett, töltött bundáskenyeret. Ráadásul olyan méretben, hogy végül az ebédet is ki kellett később hagynunk. 

Eredetileg volt hagyományos tortillájuk is, de nem igazán illett a koncepcióba, a tojást meg amúgy is mindenki szereti. Úgyhogy gyakorlatilag tojásrántotta lapokba pakolnak mindenféle tölteléket. Mi a Drukker Tojtillát választottuk, ami pedig ugye azt jelenti: „Mindent bele!”. Ennek megfelelően háromféle sajt, tejföl, juhtúró, Serrano sonka és hortobágyi Angus grillkolbász kerül a tojáslapok közé. A másik közönségkedvencet sem hagyhattuk ki, amelyben az egyik legnagyobb truváj az, hogy nem olajban, hanem kontakt grillben sütik meg a bundás kenyeret. Nekünk a „Balkáni Piknik, Bundában” fantázianevű költeményre esett a választásunk. Ez arról szól, hogy a puhán maradó belső részt megtöltik kézműves ajvárral, hortobágyi angusos csevappal, sajttal. Mellé pedig Frigyes anyukájának savanyított káposztareceptje alapján készül a fermentált salátakeverék, tokaji balzsamecetes öntettel és minőségi tökmagolajjal.

Evolúció – kávéra hangolva

Mivel 2014 környékén a specialty és újhullámos kávé iránti szerelmük szárba szökkenése nagyjából a trend budapesti berobbanásával egy időben zajlott, kíváncsiak voltunk az egri vásárlói kör visszajelzésére is. Vajon a kezdetek kezdetén hogyan fogadta a környék az egészet? Nem fogok hazudni, Budapesten anno nekem sem ment azonnal ennek a stílusnak a be- és elfogadása. Bár megjegyzem, ezt az intim folyamatot nem segítette néhány fővárosi „kávészakértő” kissé szektásnak és kirekesztőnek tűnő erőszakos sznobkodása sem. Olasz pörkölésű kávén felnőtt emberként pedig nem csak a világos pörköléssel nem tudtam mit kezdeni, hanem elsődlegesen főleg azzal a ténnyel, hogy miért kell kidobni az ablakon 100-150, olasz kávékultúrán alapuló évet?! 

Ezzel szemben a Kávésdobozban a kínálatot kávé, bor, sör és minden egyéb alapanyag szempontjából közel sem a némileg szélsőséges vadnaturalista irány jellemzi. Frigyesék mindenkihez szólnak. Óvatosan, elegánsan, edukáltan és jól érzékelhető tapasztalattal terelgetik az ismerkedőket az általuk gondolt minőségi irányba.

Hátha megtér…

„Minden az evolúcióról szól. Ahogy az ízlés is evolúció, úgy az ember gondolkodása is egy evolúciós folyamat. Amikor a legelején ebbe belekóstoltunk, még mi magunk is szektások voltunk. Azt mondtuk, hogy nincs cukor, semmit ne tegyél bele, és ezt csak így és így lehet, és punktum. Aztán megértettük, hogy az embereket nem téríthetjük meg úgy, ha egy nagy pofonnal indítunk. Simogatni kell őket, és közben óvatosan terelgetni, de csak ameddig engedik és jó nekik.

Amikor kezdtük, akkor nem tudott a helyi közönség mit kezdeni ezzel az ízvilággal, egyszerűen azt mondták rá, hogy savanyú. Mi épp ezért két őrlővel dolgozunk. Az egyikben olasz pörkölésűnek tűnő kávét darálunk, amiről még az olaszok is azt hiszik, hogy olasz, pedig nem az. Valójában egy egri pörkölőmester, Csohány Imre házasít nekünk két dél-amerikai arrabicát egy fantasztikus, indiai robusztával, majd pedig csak a közepes pörkölés legvégéig megyünk el. Tehát az égett íz és csersav helyett egy kellemesen kakaós, az olaszhoz hasonló ízvilág keletkezik, ráadásul nagyon szép crema kíséretében. Amikor új vendég érkezik, akinek nincsen specialty tapasztalata, ő ebből kap, ez is egy nagyon jó kávé. Majd, ha elkezd idejárni, akkor egyszer csak véletlenül megkínáljuk a másikkal is, hátha megtér, és végül annál marad.”

Áldott-átkos örökség

Erős kezdés Egerben – gondoltuk – és egy új impulzusokkal telt belvárosi séta után célba vettük az utóbbi években folyamatosan átalakulóban lévő, valóban épülő-szépülő Szépasszony-völgyet.Több évtizede követem figyelemmel Eger újkori szárnypróbálgatásait és útkeresését, de néhány valóban ikonikus és világviszonylatban is komoly pincészet kivételével sajnos – Tokajhoz hasonlóan – rendre azt érzem, mintha a borvidék időnként meg-megrogyna történelmi örökségének súlya alatt. 

Önmagában már az egri bikavérnek, valamint a fehér társuknak szánt egri csillagok összetett szabályozása sem teszi könnyűvé a kommunikációt az átlagfogyasztók számára – pláne a mostani, fiatalabb generáció igényeinek fényében –, de talán a borászatok felett álló egri borstílusok összecsiszolása és általánosan felismerhetővé tétele is igényel még néhány további évjáratnyi kísérletet.

Ezen pedig semmiképp sem segít a több pincészetre jellemző, a tufapincék gyakori beázásából eredő dohos karakter, amely évről évre számos termelő munkáját teszi tönkre. Természetesen tisztelet a kivételnek, amiből szerencsére bőven akad. Magazinunk aktuális tesztjén is számos tétel szerepelt remekül, és közülük kifejezetten az egyik miatt döntöttünk úgy, hogy személyesen is meglátogatjuk a pincészetet.

Szerelemgyerekből értékteremtés

A Szépasszony-völgy tetején ugyanis a szerelemgyerekből értékteremtő beruházássá avanzsált Nap-völgy Borászat és Élménybirtok új üstököse látszik felragyogni az egri égbolton. A birtok kialakítását és borait tekintve is mintha hidat alkotna tradicionális, régi egri stílus és a modern borászkodás között. A bejáratnál a család legifjabb tagja, dr. Kovács Zsófia ügyvezető fogad minket, aki ügyvédi karrierjét tervezi a kívül-belül impozáns családi vállalkozásra cserélni.

„Szeretnénk egyrészt visszanyúlni azokhoz a részben elfeledett értékekhez, amelyek igenis fontosak a borászkodás kapcsán, másrészt pedig látjuk a hozzánk érkező generációk arányán is, hogy bizony szükség van arra, hogy a fiatalabbaknak is tudjunk mutatni valamit. Az út mindenesetre korábban nem volt ennyire egyértelmű, hiszen a 2015-ös kezdetekkor mindössze Márai Sándor gondolatai alapján szerettünk volna saját szőlőt és bort a családnak. Ez a vágy mostanra már egyértelműen értékteremtéssé és értékmentéssé érett.

Előny a sok fajta

A néhai Gál Tibor rengeteget tett a borvidékért, mi pedig nagyon boldogok vagyunk, hogy Gál Tibor egykori munkatársa, Gromon Tamás készíti a borainkat. Ő olyan látásmódot és személyes stílust hoz, amelyet mi nem is szerettünk volna átformálni. Az olyan, magyarnak mondható szőlőfajtákkal is nagyon szoros a kapcsolata, mint például a kadarka. Személy szerint nagyon szeretem a fajtaborokat is, de úgy gondolom, hogy maga az egri borstílus, amit eredetileg a borvidék hagyományai, a dűlők és szőlőfajták karakterisztikája és az évjáratok különbözőségei, tehát a terroir közösen alakítanak ki, sokkal jobban és egyenletesebben mutatható meg házasítások által, ahol a borásznak megvan a lehetősége az adott évjárat erősségeire koncentrálni.

Gyakran éri az a kritika a borvidéket, hogy túl sok fajtával dolgozik, pedig ez valójában előny. A házasítások terén sokkal pontosabbra és tisztábbra lehet velük csiszolgatni a világ többi borvidékétől megkülönböztető, egyedi stílusunkat. A bor és a gasztronómia szerintem elsődlegesen a lélekről és a megismételhetetlenségről szól. Hiába követem például szóról szóra édesanyám húslevesreceptjét, a végeredmény nagyon hasonlít, de sosem lesz pontosan ugyanolyan, és ez az igazán szép az egészben.”

Tisztaság, elegancia

A lenyűgöző pinceséta végéhez érve megnéztük az elegáns rendezvényhelyszínt, a szállásokat, az átalakulóban lévő konyhai részleget. Végül pedig a kóstolóteremben szívünk szerint úgy ittuk volna a Nap-völgy Cuvée és Ars Poetica névre keresztelt fehér házasításokat, a parádés bikavért, vagy a fehér- és étcsokis, enyhén cassisos syrah-t, mint Zsófia szavait, de önmagában a kóstolgatás is teljesen elmerített minket a borok mélységében és sokszínű komplexitásában. Integrált és integrálódó hordós jegyek, markánssága ellenére is besimuló alkohol, tisztaság, elegancia, fineszes vonalvezetés és igen, ott van Eger, ami nem a titrálható savak mennyiségében rejlik, hanem magában a bor stílusában és lelkében.

„Nagyon szűk az a kör, amely kizárólag borászattal fenn tud maradni, mert az emberek ma már nem elégszenek meg azzal, hogy pusztán bemennek egy helyre, ahol finom a bor. A vendégek a szállás és gasztronómia mellett komplett élménycsomagra és teljes kikapcsolódásra vágynak, mi pedig azon dolgozunk, hogy ezt meg is tudjuk adni nekik. Klisé, mert az énidő manapság eléggé elcsépelt fogalommá vált, a valós értelmével és elemi szükségletével azonban komolyan egyetértek. Időnként picit lassuljunk le, lépjünk egyet hátra. Fedezzük fel, hogy Magyarországon belül is milyen csodás borturizmus, milyen fantasztikus úti célok vannak, és ha ennek mi egy pici építőtéglái tudunk lenni a jövőben, akkor nagyon boldog leszek.”

Zsófiát hallgatva döbbentünk rá, mennyire jó volt ismét egy olyan pincészetet látni, amely – a folyamatos és többéves lemaradásunk miatt – nemcsak egy előttünk elszáguldó nyugati trendvonatra próbál üggyel-bajjal felkapaszkodni, hanem úgy próbál a fiatalabb generációkhoz szólni, hogy az idősebb generációkat, így a saját hagyományait is tiszteletben tartja. A szőlő is minden évben új hajtást hoz, hogy gyümölcsöt teremjen, de magát a növényt mégis a gyökerei tartják a talajban.

A legapróbb smoothie-bar

A pincelátogatás után teljesen átszellemülten értünk vissza a bazilika tövébe, hiszen – szintén baráti ajánlásra – ki szerettük volna próbálni Eger első számú, mégis tündérien übermini smoothie-bárját, a Dopamint. Kis Imrétől, a bár megálmodójától megtudtuk, hogy a Covid idején gyümölcsfákat telepített, és mivel turmixos bár nem volt még Egerben, innen jött a koncepció, hogy ha találnak a belvárosban alkalmas helyet, ott a saját termelésű gyümölcs felhasználása legyen a középpontban.

„A saját gyümölcs és a természetes, friss alapanyagok voltak a fő irány, majd – mivel alapvetően egy beszélgetős találkozóhely vagyunk – a smoothie-k mellé bekerültek az ízesített kávék és az alkohol is. A koktélokhoz nagyon passzol a gyümölcsvonal. Mondjuk egy Piña Colada friss ananásszal összeturmixolva, vagy nyáron például egy Frozen Strawberry Daiquiri jégkásásan, friss eperrel azért elég vagány tud lenni. Az italok mellé pedig persze kellettek a korcsolyák is. Ezért már a kezdetektől voltak magas minőségű pástétomok, krémek, majd jöttek a szendvicsek. Végül pedig a friss saláták és a kézműves sütemények kerültek be a kínálatba. Folyamatosan próbálom figyelni, hogy mire van igényük a vendégeknek.” A Dopamin tényleg akkora, hogy legfeljebb egy 8-10 fős család fér el benne kényelmesen, ezzel együtt – vagy éppen ezért – egyedi hangulata és Imre lelkesedése magával ragadó.

Belső erőből

Közben észrevétlenül beesteledett. Olyan emberekkel találkoztunk ma, akik a minőség elkötelezett híveiként őszintén hisznek abban, amit csinálnak. Ez a mentalitás, ez a belső erő kell ahhoz, hogy a tovább örökíteni kívánt világot a mi képünkre tudjuk formálni. Egerben is több száz évig velünk volt a félhold, majd a völgyben ránk sütött a nap, és ha nemcsak a percnyi jelen számít, hanem az utókor is, akkor nem üstökösöket láttunk ma, hanem remélem, állócsillagokat.

A francia autógyártó alaposan meglepte csapatunkat a DS 7-re keresztelt szépséggel. Két aggregátra számítottunk, de hármat kaptunk és abból csak egy volt benzines. Ez az autó három motorral nagyon megy, amit egy egri bortermelő maximum akkor használ ki, ha fel kell érnie Budapestre a NÉBIH laboratóriumába zárás előtt. Mi viszont nem siettünk, kiélveztük a halk suhanást. Az első üléseken ülők a masszázsért, a hátsókon fekvők a dönthető támláért rajongtak. Ami pedig a tankolást illeti: – Jean, miért iszik üres pohárból? – Mert nem vagyok szomjas, uram. (Tokaji Balázs)

(partneri együttműködés)
Szerző: Blazsovszky Péter
Címlapfotó: Talabér Géza