A legjobb bor az elmúlt 20 évből
Lassan elcsendesülnek az eleddig csilingelő pezsgőspoharak, és minden résztvevő elzarándokol a számára rendelt asztalhoz. Felgördül a függöny, megkezdődik a show, zajlik az Agapé Ünnep. A legjobb bor ünnepe.
Melyik borkedvelő ne ismerné a történetet, amikor tavaly egy derűs kora nyári reggel Csutorás Ferenc azzal hívta fel bortermelő barátját és tettestársát, dr. Lőrincz Györgyöt, hogy gratuláljon neki: a 2017-es St. Andrea Nagy-Eged Grand Superior bor elnyerte a Decanter World Wine Awardson a Best in Show díjat?! A bor, amelyet nem a termelője, hanem a kereskedője küldött be a borversenyre. (Nem mellesleg később a Vince Díjon is a legjobb bor lett a kategóriájában.)
Elérkezik aztán 2021 ősze, csendesen, mindenféle csinnadratta nélkül belekortyolunk a 2017-es Agapéba, ilyen néven az első bikavérbe a Nagy-Eged-hegydűlőről. Közben ifj. Lőrincz György már egy félmosollyal cinkosan a fülembe súgja, hogy jó-jó, de a 2018-as évjárat lesz az igazi, figyeljem meg, nemrégiben kóstolták a hordómintákat. Aztán nyár végén érkezik a meghívó egy szeptemberi borkóstolóra, ahol először mutatkozik be a 2018-as évjáratú bikavér, a Mária párja, az Agapé, méghozzá rendhagyó módon úgy, hogy az azt alkotó borok is kóstolhatók lesznek. Vállalva, hogy csiszolatlanok, nincsenek készre nevelgetve, hogy a mustráló közönség esetleg nem lesz odáig mindegyikért. (Spoiler: odáig lesz.)
„A bátorság az, ha olyan dolgot csinálsz, aminek nem látod a végét – mondja Besenyei Péter a négy sarkalatos erény egyikéről. A sokszoros bajnok műrepülő-pilóta(úr!), borkóstolásban negyven éve jeleskedik, bátorságban még régebben. Jelenlegi pozíciója: díszvendég. Mert az ünnep nem ünnep vendégek nélkül, így mindenki jelen van, aki „hozzátett ahhoz, hogy az életem teljesebb legyen és szebb” – mondja Lőrincz György.
A vendégek szeretete
De hát hogyan is lehetne másképp egy Agapé borkóstolót megtartani, mikor maga a szó azt jelenti: a vendégek szeretete?! A görögök nyolc fajtáját különböztették meg a szeretetnek, ezek közül a legfontosabb az agapé, mert ez az egyetlen tudatos, cselekvésre ösztönző. A bor nevét kivételesen Ipacs Géza jegyzi, ugyanúgy, ahogyan a grafikáját. „Ott volt a szemünk előtt” – mondja, és valóban: a St. Andrea egerszalóki kóstolótermét évek óta díszítő ikon (Vajda Mihály alkotása) alakja egy könyvet tart a kezében, rajta látható az Agapé címketervét ihlető keresztmotívum. Ehhez már csak a díszcsomagolás hiányzott, Szakál János (Sz. Variáns – ha egy magyar terméknek feltűnően szép a csomagolása, ő áll a doboz, vagyis dolog mögött) pedig bezsebelt egy újabb díjat a St. Andreának és egyúttal saját magának: WorldStar Packaging Award díjat kapott a különleges nyomdatechnikával megvalósított dobozért.
A legjobb bor komponensei
„Arra gondoltunk, milyen érdekes lenne olyan kóstolót tartani, ahol a megalkotott bor mellett ott vannak az összetevői. Fajtánként 114-et palackoztunk le, amelyből 100 palack lesz megvásárolható” – vezeti fel a műsort Lőrincz György. A különbözetet fogyasztjuk most. Beleillatolunk a kékfrankosba: szép, érett, vastag alapanyag, szeder, aszalt meggy vezeti az orrot, „szilvás betyár” – írom a papírra, amely süteményt alig két órával a kóstoló előtt ettem Makláron; „Sport szelet” – mondja asztaltársam, aki hasonlóan édességet kívánt délután; majd érkezik a bort kísérő kóstolófalat, amelyről egészen eddig azt hittük, csak a bormámort enyhítendő szolgálják fel: vaddisznószűz áfonyával, blinivel – és itt elfogynak a szavak. Túl azon, hogy a tálalás gyönyörű, az étel igencsak ízletes, a borkóstolás univerzumában egy olyan új szint tárul fel előttünk, ahol a fine dining fogás a háttérből emeli a kísérendő tételt piedesztálra, éppúgy, ahogyan a menyasszony apja átadja a lánya kezét a vőlegénynek.
A merlot, a St. Andrea bikavéreiben a kékfrankos ellenlábasaként érkezik következőnek: a selymes, behízelgő liebling helyett egy harcedzett szikár férfit kapunk. Szedres krusztába forgatott dámszarvasgerinc, mangalica sonkaropogóssal, lilaburgonya- gnocchival és pácolt fekete cseresznyével. Az étel a villa közeledtére omlósan adja meg magát. És hát a borral együtt… Kik ezek? Nézek az asztaltársamra. Sulyom Tájétterem, Sarud; a séf – szemtelenül fiatal – Berecz Ádám, a kóstoló végeztével egy emberként gratulálunk neki. Nem is tud ennyi elismeréssel hirtelen mit kezdeni. Istenem, add, hogy túléljék, ami ezután következik.
A syrah borjegyzeteinél elfogy a papír is, nem csak a szavak. Mint egy hermitage-i remekmű. Csak, tudják, ez a miénk. Meggy, aszalt szilva, áradó fűszeresség, gomba és avar. Szeretem a syrah-t – hazánkban ritkán készítünk belőle igazán jó bort, de ez itt az. Nekem most az öt közül a legszebb. A burgundiai tanulmányút óta nagy kedvenc pinot noir pinot-nak vastag, de gyönyörű. Meggyes, marcipános, csokis sütiálom. Amaronés, mégis légiesnek megmaradó kadarka. Melléjük társul szegődött a tányéron a magyar tarka onglet, a vadkacsa és a galamb.
Lecsengés
„És akkor most mindenki szedje össze magát nagyon szeretettel.” Desszertként érkezik az ezekből házasított Agapé. Komplex, erőteljes, már most is nagy bor, számolatlan aromával a fentebb már ecsetelteken túl is, feneketlen mélységgel, szikár savakkal. Ha az ember megkérdez egy borászt a céljairól, 100-ból 100 feleli azt, hogy „elkészíteni a világ legjobb borát”. A 2018-as évjáratú Agapé két év múlva kerül forgalomba. A lecsengése biztosan kitart addig. „Tiszta szívvel csináljuk a feladatunkat azon az úton, amelyet a Gondviselő kijelölt számunkra. Reményeim szerint még úgy 200 évig legalább.” Idén 20 éves a St. Andrea Szőlőbirtok.
Szerző és fotók: Kalmár Borbála
A cikk a Vince Magazin 2022/10 októberi lapszámában jelent meg.
