Új terepen, szívvel-lélekkel – sajtműhely és borászat Szekszárdon

Az Aranydombi Sajt Manufaktúránál bohém, színes, játékos miliőbe csöppenünk, míg néhány kilométerrel arrébb, a szekszárdi Káldi Borászat kóstolóhelyiségébe lépve elegáns, letisztult világ tárul elénk. Két eltérő atmoszféra, azonos hajtóerővel: szeretettel, elkötelezettséggel alkotni valami emlékezeteset. A legjobb pedig, amikor a Káldi-borok és manufaktúra sajtjai egy asztalon találkoznak.

Városi ember számára egy kis mesevilágba gördülünk be a most bemutatott Ford Ranger hybriddel, amikor felkanyarodunk az Aranydombi Sajt Manufaktúra bejáratához. Kiss-Rogács Erzsó és férje, Kiss György vár bennünket, valamint egy kisebb állatfarm, kecskékkel, tehenekkel, kutyával, macskával. A házigazdák itt is laknak a sajtkészítő műhely feletti épületben, de nem volt ez persze mindig így. Erzsónak – Erzsébetnek keresztelték, de ahogy mondja, kislánykorától csak az Erzsóra hallgat – irodai állása volt Szekszárdon, de férjével együtt mindketten szerettek volna kiszakadni a városi létből, ezért vásároltak a közelben egy háromezer négyzetméteres birtokot, amelyhez egy kiserdő is tartozott. Sok volt szúrós szederinda meg a vadszőlő, megtisztítani a területet óriási munka lett volna, és így jött az ötlet, hogy pár kecske jó szolgálatot tenne. „Annyit tudtunk a kecskéről, hogy mindent lerág” – emlékszik vissza nevetve a több mint öt évvel ezelőtti történetre Erzsó és György.

„Körbekerítettük a területet, és szereztünk három kecskét – Jancsit, Juliskát és Mariskát, pár hónapos gidákat. Talán nekünk volt a világon legrövidebb ideig kecskénk… Mire a harmadikat felvittük, a másik kettő már árkon-bokron túljárt.” Hamar kiderült, hogy a régi és az új kerítés között akkora rés maradt, amelyen éppen kifértek. Bár többször próbálkoztak szökéssel, mindig sikerült visszaterelni őket. „Megküzdöttünk értük, az biztos. Hányszor, de hányszor másztam át a kerítésen, amikor kerestem őket… de nem estünk kétségbe soha, rengeteget nevettünk saját magunkon” – meséli Erzsó.

Egy új élet kezdete

A kecskék végül szép rendet csináltak, nekik pedig meghozták a kedvet ahhoz, hogy további jószágokat vegyenek, és beleássák magukat a sajtkészítés rejtelmeibe. „Veszélyes dolog a kecsketartás… függőséget okoz – viccelődik György. – Nem is lehet máshova jutni, csak oda, hogy az ember a végén sajtot készít.” Erzsó Kaposváron elvégezte a sajtkészítő tanfolyamot, Gyuri pedig egy kistermelőit, párhuzamosan tanultak. Francia weboldalakat böngésztek, angol könyveket szereztek, a gyakorlatban sajátították el a mesterséget. „Úgy voltam vele, hogy ha már kecskesajt, akkor legyen francia típusú, hiszen a franciák élen járnak kecskesajtkészítésben” – mondja Erzsó. Míg Magyarországon inkább a gomolya és az érleltebb sajtok ismertek, Franciaországban a krémesebb, chevre típusok népszerűek. „Nagyon szépen elfogadta az itteni vásárlóréteg, megszerették, ismerik most már a sajtjainkat” – teszik hozzá.

A tolnai származású Erzsótól nem állt távol a gazdálkodás, a szülei mindig tartottak állatokat, lova is volt, de felnőttéletében egész mással foglalkozott. Legutóbb egy médiacégnél volt értékesítési középvezető három éven át, és ruházati boltja is volt korábban. „Az alkotás vágya motivált, valami értelmesebb dolgot szerettem volna csinálni, és szabadabb, önfeledtebb életre vágytam. Főnök nélküli állásra… bár igaz, ami igaz, most is van vagy harminc főnököm” – utal nevetve az állatokra.

Piacokon a kecskesajt

Értékesítési tapasztalata a sajtok eladásakor is hasznosnak bizonyult. Három éve vágott bele teljes erővel a vállalkozásba: akkor hagyta ott előző munkahelyét, és azóta a sajtműhely a főállása. Ma is rendszeresen járnak termelői piacokra, úgy gondolják, hogy az a leghitelesebb, ha ők maguk állnak a pult mögött. Egyre több vevő keresi fel őket a műhelynél, és több étteremnek, valamint környékbeli apartmannak is szállítanak. „Picik vagyunk, de ketten ennyit bírunk” – mondják. Havi 100-200 kiló sajtot értékesítenek, ezt a lefejt tejmennyiség alapján számolják ki a kérdésünkre. Jövőre három tehénnel bővítik az állományt, a mostani három mellé, de ennél nagyobbra már nem szeretnének nőni. „Persze lehetne még többet, és még többet, de nem akarunk belerokkanni, elmúltunk már ötvenévesek” – mondják.

Ha van titkuk, akkor az az, hogy a nehézségeket is derűvel kezelik. „Amikor sokadszor esel hasra a sárban és ázol bőrig újra, vagy abbahagyod, vagy röhögsz egyet az egészen, és azt mondod magadnak, hogy kemény vagyok, megcsinálom. És persze hogy kemény vagyok. Elkezdtük hét tejelő kecskével, most meg már harminc kecskénk és három tehenünk van” – mondja Erzsó.

Kölcsönös szeretetben

„Ha ezekkel a nehézségekkel és kihívásokkal együtt is szereted az állatokat, akkor nem hagyod abba. Amikor bemész közéjük, és odajön hozzád az állat, odadörgölőzik, hogy simogasd meg, oda szeretet kell. Méghozzá kölcsönös szeretet, ez a lényege az egésznek” – teszi hozzá György. „Ellésnél is megmutatkozik, hogy mekkora lelkük van” – folytatja Erzsó. „Ha segítségre van szükségük, jelzik, és tudom, hogy menni kell. Már megtanultam, hogyan segíthetek ilyenkor. És a végén odahajol az állat a fejemhez, megnyalogat, megköszöni.” Természetesen előfordul, hogy állatorvosra van szükség, de egyre több mindent képesek önállóan megoldani. „Nagy szerencsénk volt abban, hogy segítőkész emberekkel hozott össze minket a sors, az állatorvosunk is ilyen” – mondják.

A mindennapi feladatokat ketten végzik, és 11 éves fiuk, Gyuri is szívesen segít. Ő már ebben nőtt fel, élvezi az állatok körüli munkát, a kisgidák születésénél különösen szeretne mindig jelen lenni. „Reggel 6, fél 7-kor jövök le az állatokhoz, megetetem, megitatom, megfejem őket, utána megyek be a sajtműhelybe a tejet feldolgozni” – meséli Erzsó. Hosszabb távollétet nem engedhetnek meg maguknak, mert a fejést nem tudják másra bízni.

A szabadság ára

Amikor arról kérdezzük őket, nem érzik-e mindezt rabságnak, határozott nemmel felelnek. „Hova mennénk innen? A legjobb hely a világon” – mondja György. „Mi úgy vagyunk ezzel, hogy megjöttünk, szeretünk itt lenni, jó helyen vagyunk. És azt is tudjuk, hogy amit vállaltunk, mivel jár – teszi hozzá Erzsó. – Azért az évi tíz napért, amit a legtöbb ember utazással tud tölteni, nem adnám ezt fel. Tudom, hogy az állatok mennyire várnak reggelente, és én is minden reggel várom, hogy lejöjjek ide. Hogy meddig marad ez így, azt nem tudom, de most már elég régóta így van.”

A jövőbe is kíváncsian tekintenek. „Szeretünk kísérletezni, egyre összetettebb módon készíteni sajtokat, mindig tanulunk valami újat. Hihetetlen, hogy mennyiféle sajtot lehet készíteni. Még sok van előttünk” – összegzik. Farmjukon jártak már waldorfos gyerekek, akik testközelből láthatták az állattartást, és kialakítottak egy hangulatos kis kertet is, ahol a vendégek megpihenhetnek, kóstolhatnak. Tartottak sajtkészítő workshopot, valamint Káldi Gergő boraival közös bor- és sajtkóstolót is. És további tervekből sincs hiány – mindig van új elképzelés, amit meg szeretnének valósítani.

Minden út Szekszárdra vezet

Egy prémium-butikborászat kapta idén a VinAgora borverseny felfedezettjének járó különdíjat a Vince magazintól, és ugyanez a pince nyerte el a 2026-os évre vonatkozó Újpest Város Bora címet a Story cuvée 2022 (cabernet franc és merlot) vörösborával. „Alig férnek el a díjak matricái a palackon” – viccelődik Káldi Gergő, a szekszárdi Káldi Borászat tulajdonosa. Bár olykor elgondolkodik, hogy a sok matrica esztétikusan mutat-e, ezt a dilemmát könnyedén félreteszi: sokkal fontosabb, hogy néhány év alatt milyen messzire jutott.

Első pillantásra úgy tűnhet, mintha 2020–2021-ben a semmiből nőtt volna ki a borászat, hiszen Gergő korábban bankban dolgozott, majd épületüzemeltetéssel foglalkozó céget vezetett. A beszélgetés első perceiben azonban kiderül: gyerekkori élményei szorosan kötődnek a szőlőhöz. „Nagyapám szőlőjében nőttem föl. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy amennyire szerettem gyerekkoromban ott lenni, olyan vacak bort csinált az öreg…” – idézi fel nevetve. Mindez Esztergommal szemben, a híd szlovákiai oldalán történt, Nána nevű faluban. „Rengeteg időt töltöttem ott, nem csak a nyári szüneteket. A szőlővel nem kellett dolgoznom, de sok mindenbe beleláttam, és a legjobban mindig traktorozni szerettem volna” – meséli.

Van azonban egy másik szál is, amely végső soron a borászkodáshoz vezetett. „Egy időben színésznek készültem. Apám nagyon ellenezte, ennek ellenére belevágtam.” Járt színi iskolába, felvételizett is a Színművészetire, ám a második rostán kiesett – igaz, részben maga tehet róla, mert a második körben már nem tette oda magát annyira. Mégis büszkén említi, hogy bár kisebb szerepben, de játszhatott egy színpadon Tolnai Klárival és Huszti Péterrel. A sikertelen felvételi után végleg lezárta magában ezt a pályát, az alkotás iránti vágy azonban megmaradt.

Az alkotás új formája

„Amikor közeledsz 50-hez, elgondolkodsz, hogy amivel eddig foglalkoztál, mennyit tesz hozzá a világ szépségéhez, vagy a saját belső világodhoz, kerek-e a történet. És rájöttem, hogy nem kerek, mert alkotni szeretnék. És akkor beugrott a bor. Mert a bor – alkotás, nem is szoktam használni a borkészítés szót, szerintem a bort meg kell alkotni. Aztán rögtön a második gondolatom az volt, hogy jó, akkor viszont komponáljuk meg a világ legjobb vörösborát. A vörösben nagyobb a kihívás, hosszabb, rejtelmesebb a folyamat. Lett egy szép célom, amiért érdemes küzdeni.”

Villány, Szekszárd és Eger – ez a három borvidék jött szóba Gergő számára. Szekszárd környékét ismerte a legjobban, izgalmasnak találta a löszös talajt, valamint mellette szólt az is, hogy sok szép ifjúkori emléke kötődik e helyhez. „A gyújtózsinórt végül az gyújtotta be, hogy találtam egy hirdetést egy panorámás szekszárdi szőlőhegyről. Megmutattam a feleségemnek, és ő is gyönyörűnek találta. – Odamentek, megnézték, ajánlatot tettek. – Csak egyvalamit kértem a korábbi tulajdonostól: az első éven vigyen végig, segítse a munkámat a háttérből.” Elméleti tudással viszont már bőven felvértezte magát: a terület megvásárlása előtt néhány évvel kezdett el autodidakta módon tanulni. „Bementem az egykori Kertészeti Egyetem jegyzetboltjába, és megvettem az összes szőlész-borász tankönyvet.”

A járvány azonban közbeszólt: a volt tulajdonos nyár végén abbahagyta a konzultációkat, így Gergőnek az első szüret előtt néhány hónappal gyakorlatilag egyedül kellett boldogulnia. „Kapkodtam fűhöz-fához, nem is lett jó a bor…” – mondja. Aztán arra jutott, hogy a borvidéket jól ismerő szakembertől kér tippet, hogy az első időszakban ki lehetne a mentora. Így találta meg végül a háttértámogatást, ami ideális volt számára, mert a szőlőben és a pincében továbbra is mindent ő csinált, minden döntést ő hozott meg, viszont megkapta a segítséget ahhoz, hogy a folyamatokat világosan értse, átlássa.  

A Notos születése

A megvásárolt 0,9 hektáros terület szerinte ideális méret volt a kezdéshez, mert bár nem túl nagy, de annyira mégis, hogy sok munkafolyamatot gépesíteni kelljen, így abba is beletanult. Amikor megvette a területet, kadarka és kékfrankos, valamint cabernet sauvignon volt rajta. „Letettem a garast amellett, hogy illatban, ízben legyen intenzív, gyümölcsös a bor, amit készítek. Legyen komplex, hosszú lecsengésű, viszont ne legyen benne sok az alkohol. Olyan szuper prémium bort szerettem volna készíteni, ami elvarázsol, ámulatba ejt. Az én világomban ilyen az ideális vörösbor.”

Hogy melyik borral sikerült ehhez legközelebb kerülnie, a cabernet franc, merlot és sauvignon házasításából született Káldi Notos Cuvée-t említi. (Notos a görög mitológiában a meleget, jó termést hozó déli szél istene.) A Notos alapanyaga erős tőkekorlátozás mellett, egy nagyon öreg szőlőből, Szekszárd egyik legikonikusabb és legszebb dűlőjéről, a Görögszóról származik. Gergő ugyanis amellett, hogy a saját területét két és fél hektárra növelte, vásárol is szőlőt másoktól.

„Ha találok egy olyan dühöt, találok egy olyan fajtát, amire nagyon kíváncsi leszek, aminél szeretném kipróbálni magam, akkor igyekszem vásárolni belőle, azzal a kikötéssel, hogy a terület adott évi művelésében aktívan részt veszek.” Ez azért is fontos, mert a termelő érdeke gyakran eltér a borászétól, hiszen szeretné a területéről a lehető legkisebb költséggel a legnagyobb hasznot lehozni, Gergő viszont a borvidék legjobb alapanyagát szeretne felhasználni, azt pedig biztosan nem lehet olcsón előállítani. Vagyis nem születik túl sok megállapodás, azok viszont, amelyek megköttetnek, végül mindkét fél megelégedésre szolgálnak.

Arra a kérdésre, hogy mire volt elég a borvidéken töltött öt év, mennyire mozog otthonosan ebben a világban, arról a vissza-visszatérő érzésről mesél, amikor időnként úgy gondolja, hogy már nagyjából mindent tud, amire szüksége van, majd eltelik pár hét, vagy pár hónap, és kiderül, mennyi mindent kell még megismernie. Ez viszont arra indítja, hogy folyamatosan képezze magát. „A borkóstolóimat is mindig úgy kezdem, hogy se szekszárdi nem vagyok, se képzett borász. És bár magammal szemben erősen kritikus vagyok, már én is úgy érzem, hogy egész jó borokat tudok alkotni. Igaz, a 100 pontos azért még várat magára…”

Csendes, erős, hibrid: Ford Ranger PHEV Stormtrak

Ha kecskéket nem szállítottunk is vele, a szőlőben és a földúton azért próbára tettük a Ford Ranger Plug-in Hybrid (PHEV) pickupot, és minden terepen nagyon jól vizsgázott. Autópályán és városban egyaránt csendes, robusztus megjelenéséhez képest a motor és a gumi hangja szinte alig érzékelhető. Fogyasztása ilyen vegyes használat mellett – városban, autópályán és terepen – is kedvező, 9 liter környékén mozgott, ami egy ilyen méretű pickupnál igazán figyelemre méltó.

A Ranger PHEV ötvözi a benzines és az elektromos hajtást, így városban – vagy ha szeretnénk, akár az erdei utakon – 50 km-t teljesen elektromosan, csendben és környezetbarát módon tehetünk meg. Egyszerűen választhatunk a vezetési módok között, a jármű pedig automatikusan alkalmazkodik az útviszonyokhoz. A két- és négykerék-meghajtás, valamint a hátsó differenciálzár biztosítja, hogy földutakon, dűlőkön vagy városi utcákon egyaránt magabiztosan haladhassunk. A vontatási, terhelhetőségi képességei ennek a modellnek is lenyűgözőek: 3500 kg-ot húzhat és 940–993 kg terhet vihet.

A beltérben az álló formátumú, tabletszerű kijelző, az igencsak hasznos első és hátsó kamera és egyéb vezetéstámogató technológia – holttérfigyelő, sávtartó automata, fáradtságfigyelő – segíti a vezetést. A 10 hangszórós Bang & Olufsen rendszer pedig már csak hab a tortán. A Ford Ranger PHEV nemcsak erős és sokoldalú, hanem csendes, kényelmes és technikailag is lenyűgöző pickup.

Szerző: Tiefenthaler Eszter
Címlapfotó: Hajdú D. András

A cikk a Vince Magazin 2025. októberi lapszámában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.