Égető nemzeti borkérdések – Jásdi István borász írása

Meghökkentő adatokat ismertet Jásdi István a borvidékeink eltűnését előrevetítő, többrészesre tervezett cikksorozata első részében.

Ismerve a vonatkozó statisztikák korlátait és hibáit, csak óvatosan írom le bevezetőben.

A borivó magyar nemzet fogyasztása harminc év alatt a rendszerváltáskori 30 liter/főről jócskán 20 liter alá csökkent. Borra sör?

A rendszerváltás statisztikáiban szereplő 120 ezer hektár szőlőterület helyett mostanában úgy 50 ezer hektárról szüretelünk, aminek becslések szerint talán 10 százalékán folyik minőségi termelés. Ausztriában és Burgundiában nyolcszor nagyobb területen van minőségi termelés. Tényleg bornagyhatalom lennénk?

Az elmúlt évek átlagosan 3,5-4 millió mázsát, hozzávetőlegesen 2,5 millió hektolitert kitevő magyar bortermeléséből hétszázezer hektolitert exportálunk. Az export túlnyomó része lédig bor, 1 euro/liter áron kerül értékesítésre – értékben a magyar össz-export elhanyagolható része. Az (inkább palackos) import mintegy 70 ezer hektoliter. Jelentéktelen?

Európában valószínűleg egyedülálló módon nálunk a borok nettó kiskereskedelmi árának általában 15 százaléka sem kerül a minőséget leginkább meghatározó, a legtöbb munkát a termékbe fektető, a legnagyobb kockázatot vállaló szőlőtermelőhöz. Gyarmatáru?

Az árbevételét tekintve kisebb jelenőségű borágazat volt az egyik kiemelkedő célpontja az elmúlt időszak élelmiszeriparba áramló EU-s és nemzeti támogatásainak. Sok ezer négyzetméter borospince, magán- és közösségi feldolgozók sora épült. Szőlő nélkül?

Európában a legrégebbi termőhelyi rendet és minőséget felügyelő önkormányzati rendszer a hegyközségek hálózata. Válasz a kihívásokra?

Számos hivatal diplomás, jól képzett ügyintézője, vezetője ügyel fogyó szőlőterületeinkre és évről- évre kevesebb borunkra. Minden egyes szőlőtelepítéshez 8-10 nyomtatvány kitöltése, ugyanannyi bejelentés, vizsgálat és hatósági engedély szükséges legalább három (ugyanazon főhatósághoz tartozó) hivataltól. Egyetlen, akár csak kétszáz palackos bortétel forgalomba hozatalához 5-7 bejelentés, leírás és kérelem, egyenként többször tíz kilométer autóút, több tízezer forintos eljárási és tagdíj, 5-10 adminisztrációs munkaóra. Az eljárás legjobb esetben tíz napot, esetenként akár több, mint egy hónapot is igénybe vesz. Unikum Európában?

A köztudatban az a kép él, miszerint „a rendszerváltás óta eltelt időszak legsikeresebb mezőgazdasági ágazata a borászat”. Nem készül Magyarországról országimázs film, amiben a szőlő és a bor ne játszana kiemelkedő szerepet. Önmagunk szemében még mindig borivó nép vagyunk. Boraink itthon világhírűek. És valóban – mindennek ellenére – képesek vagyunk a világ borértői számára is meglepő, nagyszerű felfedezéseket okozni. Felfedezésre szorulunk?

Szerző: Jásdi István, a Jásdi Pincészet tulajdonosa
Címlapfotó: Jásdi Pince

A vince.hu örömmel fogadja az italkultúra és a gasztronómia aktuális trendjeivel, jelenségeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. A vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ám fontosnak tartjuk a szakmai párbeszéd támogatását. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beérkezett írásokat szerkessze, azok tartalmának és mondanivalójának megőrzése mellett.