A kulisszák mögött

Így dolgozunk mi!

A képet a Xiaomi 12 Pro készülékkel készítettük

A kulisszák mögött

A VINCE Magazin ráncfelvarráson átesett Utazás rovatát 2020. májusában, egy Soproni borvidéken eltöltött felejthetetlen kirándulással indítottuk el, lelkesedésünk azóta is töretlen.


Azóta már rengeteg más helyen jártunk, számtalan borvidéki szereplővel ismerkedtünk meg. Meghódítottuk Tokajt nemegyszer, Szekszárdot, Egert, Etyeket, Dél-Balatont és az Őrséget, ahol az ország legjobb pálinkáit kóstoltuk egy olyan kóstolón, amelyet még azon a bizonyos halálos ágyunkon is emlegetni fogunk. A cél mindenhol ugyanaz volt: olyan embereket találni, akik kiemelkedőek abban, amit csinálnak, legyen szó akár szállásról, akár étteremről, akár borászatról; és akik nem feltétlenül az elsők között jutnak olvasóink eszébe, ha borvidéki kirándulásra adják a fejüket.

A fenti impozáns sorban eleddig nem szerepelt a Balaton-felvidék, azt gondoltuk ugyanis, azt mindenki ismeri, és nem tudunk újat mutatni már. Hogy mekkorát tévedtünk! A júliusi lapszámunk Balatoni tesztszekciójához igazodva most a gyártási utunk a Balaton-felvidékre vezetett, ahová ezúttal útitársunkkul szegődött a Xiaomi legújabb csúcskategóriás készüléke, a 12 Pro. És ugyan a fotósunk is megcsodálta a kütyüt, az alábbi képeket mégsem ő, hanem mi, egyszerű mezei újságírók lőttük pont úgy, ahogyan vélhetően egy teljesen átlagos telefonozó is tenné: útközben két csodás falat, két korty között. Figyelem! No filter képek következnek:

Igen, tudjuk, ez a nyitókép ehhez a cikkhez, de mutatjuk még egyszer, mert egyszerűen wao ez a fotó! A Kapolcs melletti Csórompusztán a Noszvajról már ismerős treehouse-os srácok és a HelloWood kooperációban húzott fel egy öt fakabinból álló pihenőszigetet Kapolcs Treehouse néven. Az infraszauna és a jacuzzi elengedhetetlen. A benti asztalon fotósunk laptopja, összekötve a kamerájával, ő egyből teszi is fel online a képeket.

A kabinházat belülről is a fa uralja. Minden cikk készítését megelőzően "leadjuk" az igényeinket, hogy mit szeretnénk fotózni. A treehouse-os srácok (biztosan nem csak mi hívjuk őket így, de egyébként Maliga Péterről és Dévényi Viktorról van szó) kitakaríttattak két foglalás között gyorsan egy szobát, hogy még mielőtt becsekkolnak az új vendégek, le tudjuk fotózni. Mi kicsit dekoráltunk is, és mivel szerencsére a szerzőnk sokat olvas, így se perc alatt előkerült egy könyv. Az, hogy a címe passzol az úticélhoz, már csak véletlen adalék.

Talán a legnehezebb az ételt volt lefotózni... Amikor megérkeztünk a Treehouse-hoz, egyből azzal indítottak, hogy éhesek vagyunk-e, mert éppen egy új vacsoramenün dolgoznak az új séfükkel, Vadász Attilával. A paradicsomos bruschetta volt az antipasti, itt már azért javában beindult a nyálképződés, csoda, hogy a kezünk nem remegett meg a fotózás közepette.

Egyébként ez az ebéd- és vacsorahelyszín Kapolcson. A srácok azt mesélték, hogy egy északifény nézős skandináv iglu ihlette a koncepciót, amely aztán találkozott a jurtával és ez lett belőle.

Nem szerettek volna éttermet, mert a koncepciójuk lényege, hogy a párok magukban tudjanak eltölteni egy kis időt. Az italpult önkiszolgáló, az ételeket a szakács tálalja fel, a lehető legészrevétlenebbül.

Kipróbáltuk, milyen kis ügyes a telefon, hogy még a rekeszértékkel is lehet játszani.

Ez szintén étterem, azonban már Balatonszőlősön vagyunk. A Casa Christa nem csak szállóvendégeknek nyitott éttermet Tihany felett.

Meglepő, de a Casa Christának nincsen belsőépítésze vagy lakberendezője. Egyszerűen előfordul, hogy valakinek ennyire jó az ízlése és ilyen jó kézzel nyúl a dekorációs elemek után.

Újságíró kollégánk civilben nagy párnavadászatban van: a nappaliját próbálja otthonosabbá tenni a textilekkel. A Casa Christában jó néhányon megakadt a szeme, ezt a képet is azárt készítette, hogy hazaérve megnézze, vajon illenek-e a kanapéra a képen szereplő darabok.

Az étteremben egyébként balatoni panoráma is van. Egy kicsit beborult az ég, amíg mi a belső részleteket csodáltuk meg, de végül nem esett.

Akasztják a hóhért, avagy sikerült lencsevégre kapni állandó mozgásban lévő fotós kollégánkat is.

Még egy utolsó kép, búcsúzóul, hogy lássuk, mit tud a telefon egy nem túl intenzíven megvilágított helyiségben, amely után nyugodt kézzel tettük vissza a dobozába, mert jól vizsgázott.