Régen nem létezett magyar húsvét kókonya nélkül, ma már egyre ritkábban találkozni vele
Ahány ház, annyi kókonya.
A kiveszőben lévő húsvéti népszokások közül az egyik legjelentősebb az úgynevezett kókonya. De vajon mi is az a kókonya? A kókonya „eredetileg azt a tojást jelentette, melyet a húsvéti szentelt sonka levében szoktak megfőzni. A kókonya olasz vagy vallon jövevényszó lehet (olasz: cuccagna, vallon: cocogne), s még a középkorban honosodott meg nálunk. A régi magyar nyelvben a kókonya már az összes húsvéti szentelt hideg ételt jelentette. A szó első említése 1518-ból ismeretes ‘húsvéti kenyér’ értelemben. A mai népnyelvben a kókonya jelenti a hímes húsvéti tojást is” – írja a Magyar Néprajzi lexikon 1980-as kiadása.
Szinnyei József a Magyar Tájszótár című munkájában szintén azt írja, hogy a kifejezés az idők során kibővült és már a teljes húsvéti ételsor szentelésének gyűjtőfogalmává vált. „Kókonya: húsvéti szentelt eledel (kalács, sonka, hús, tojás, só stb. eggyüttvéve).”
Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan van egy fordított irányú folyamat is, az erdélyi Gyergyóban ugyanis immár csak egy bizonyos ételt azonosítanak a szóval. A Gyergyói Hírlap 2016-ban komplett receptet is mellékelt a kókonya bemutatása mellé. Ebből kiderül, hogy arrafelé egy kalácsféleséget jelöl. „A csomafalvi kőkonyareceptjét Madarász Margittól tudtam meg, aki immár harmadik éve fonja, süti a keresztekre. Egy kilogramm liszt, 10 dkg zsír, 7 deci tej, 2 tojás, 1 nagykanál cukor, 1 mokkás kanál só, és felfuttatott élesztő kell hozzá. Miután megkelt, három részre osztja, fonatot készítve, majd öt, sebhelyet szimbolizáló, megcsavart formát helyez rá, végül sütés előtt tojássárgával megkeni.”
Bárhogy is van, a húsvéthoz kapcsolódó vallási gyökerű hagyományokat egyre kevesebben ápolják, így hát bármit is jelentsen a kókonya, egyre ritkábban találkozni vele.
Címlapfotó: Boba Jaglicic / Unsplash
