Húsvéti boros szokásaink

A húsvét és a bor elválaszthatatlanok egymástól. A cikk segít eligazodni abban, húsvét időszaka alatt mikor és milyen bort fogyasszunk.

A bor a húsvét egyik legszentebb itala, nagyon szorosan kapcsolódik azokhoz az eseményekhez, amikről húsvétkor megemlékezünk. Nem véletlen, hogy a mai napig felbukkan a hagyományainkban, legyen szó az ételszentelésről, a locsolkodásról, vagy akár a húsvéti ünnepi menüről.

Utolsó vacsora

A Biblia szerint Jézus az utolsó vacsorán a kenyeret kezébe vette, megáldotta, s e szavakkal nyújtotta tanítványainak: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.” Hasonlóképpen a kelyhet e szavakkal nyújtotta nekik: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe.” Éppen emiatt a legtöbben természetesnek veszik, hogy a misebor és akár a húsvét bora is vörösbor. Ez azonban nem feltétlenül van így. Előírás vagy szabályzat nincs, a misék alkalmával praktikus okokból gyakran fehérbor kerül a kehelybe.

Megközelíthetjük onnan is a kérdést, hogy milyen bor illik a hagyományos húsvéti fogások mellé. Nagypénteken gyakran hal és tojás kerül az asztalra. A hal mellé nyugodtan ihatunk egy testesebb, kis hordós érlelést kapott fehérbort, például olaszrizlinget vagy furmintot. A nagyszombat a legtöbb házban a füstölt, pácolt sonka napja, ami általában tormával, retekkel és újhagymával és kaláccsal érkezik. Egy füstölt, pikáns sonkához akár vörösbort is választhatunk, egy kékfrankossal nem tudunk mellélőni. Húsvét vasárnap régen bárányt ettek, ma már ez kevésbé jellemző. Ha mégis kerül tányérra, válasszunk ehhez is egy vörösbort, például pinot noirt.

Böjt és absztinencia

Bár sokan azt gondolják, a keresztény vallás nem tiltja, hogy a hívők a 40 napos böjt alatt alkoholt, így bort fogyasszanak. A mértékletesség fontosságára viszont felhívja a figyelmet. (Ahogy halat is szabad végig enni.) A pálinka sem volt része a böjti tiltó listának. Több vidéken már a reggeli kenyér mellé ittak, úgy tartották, elűzi a betegségeket. Régen nagypénteken volt országszerte a legtöbb jószág herélésének ideje. A herélők a munka végeztével a kocsmába mentek, ahol az összegyűjtött herékre tojást üttettek, és azt a gazdák által fizetett borral elfogyasztották.

Ételszentelés

Húsvétvasárnap a katolikus falvakban az ételszentelés napja volt. Ennek a hagyománynak a nyomait már a 7. században megtalálhatjuk. A szentelt ételet összetétele a böjti időszak végét jelzi. A megszentelendő dolgok közé természetesen került bor és pálinka is. „Húsvétvasárnap reggel a magyar falusi asszonyok főtt sonkát, festett főtt tojást, tormát, kalácsot és esetleg bort vittek kosárban a misére, amit a pap megszentelt. Ezek képezték a sajátos húsvéti ételt, amiből hazatérve az egész család evett” – írja a Magyar Néprajz.

Locsolkodás, koccintás

Bár visszaszorulóban van az egyik legismertebb hagyomány még mindig a húsvéti locsolkodás. A locsolókat az ajándék piros tojás mellett általában meg szokták vendégelni egy kis házi sütésű sós vagy édes süteménnyel és (házi) itallal is. A pálinka mellett a koccintás legnépszerűbb itala a bor. Olyannyira, hogy vannak locsolóversek, ahol a látogató eleve a bortól „teszi függővé”, hogy fog-e egyáltalán locsolni.

Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?

Húsvét napja ma vagyon?
Akkor tyúkot üssenek agyon,
Kupa bor legyen az asztalon,
Hogy a vendég ihasson, ehessen, lehessen
Nagy dínom-dánom!
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros,
Saláta meg tojásos!

Én is sikerültebb leszek,
Hogyha még magamhoz veszek
Egy kis pohár borocskát,
Itt állok már elég régen,
Kérem hát a fizetségem,
Kisasszonka nyújtsa át!

Címlapfotó: ALEXANDRA TORRO / Unsplash