Kukoricával és vízzel összekeverve élénkítőszernek itták régen, mára divat lett belőle
Régen aranypohárban szolgálták fel, harcosok jutalma volt, ma már bárki számára elérhető.
A csokoládé története több ezer évvel ezelőtt kezdődött. Régészeti feltárások szerint a kakaóbabot már Kr. e. 1900 körül is feldolgozták a Közép-Amerika területén élő közösségek. Az őrölt babot kukoricadarával és chilivel keverték össze, majd vízzel felhabosítva készítettek belőle egy erős, keserű folyadékot. Ez a habos kakaóital inkább élénkítő szertartási nedű volt, mintsem a ma ismert édes forró csokoládé – olvasható a Hamu és Gyémánt cikkében.
Mint írják, a kakaó a maja és az azték kultúrában különleges jelentőséggel bírt. A legenda szerint az emberek egy tollas kígyóisten ajándékaként kapták: a maják Kukulkannak, az aztékok Ketzalkóatlnek nevezték ezt az istenséget. A kakaóbab értéke akkora volt, hogy az aztékok fizetőeszközként is használták.
A csokoládéital a királyi lakomákon jelent meg, jutalomként adták a harcosoknak, de vallási rituálékban is szerepet kapott.
1519-ben Hernán Cortés spanyol hódító Tenochtitlánban találkozott az azték uralkodóval, Moctezumával, akinek udvarában a kakaóital különleges helyet foglalt el. A feljegyzések szerint a király aranypoharakban szolgáltatta fel az italt, akár több tucatnyi adagban.
Eleinte keserű íze miatt inkább gyógyszerként tekintettek rá, gyomorpanaszokra és más betegségekre ajánlották. A fordulat akkor következett be, amikor mézzel, cukorral és vaníliával kezdték édesíteni. A csokoládé hamar a spanyol udvar divatos italává vált, majd később, a 16. században az európai arisztokrácia körében is elterjedt.
1828-ban az amszterdami Coenraad van Houten feltalálta a kakaóprést, amely lehetővé tette a kakaóvaj és a kakaópor szétválasztását. Ez az eljárás jóval megkönnyítette az alapanyagok feldolgozását, így megnyílt az út a szilárd csokoládé előtt. Nem sokkal később a svájci Daniel Peter kipróbálta, mi lesz, ha tejport ad a keverékhez – létrehozva ezzel a ma ismert tejcsokoládét.
A 20. századra a csokoládé már nem csupán az elit luxusának számított, hanem széles körben elérhető édességgé vált. A növekvő kereslet azonban a kakaótermesztés gyors terjedését is magával hozta. Így a világ kakaóközpontja (a termelés közel háromnegyede) az őshonos Közép-Amerikából Nyugat-Afrikába – különösen Elefántcsontpartra és Ghánába – tevődött át.
Címlapfotó: Krista Purmale / Unsplash
