Sokkal finomabb, mint ahogy kinéz: nagyszüleink még tudták, miért jó enni ezt a zöldséget
Az 1950-es évekig itthon is népszerű volt, érdemes lenne újrafelfedezni.
Kevésbé ismert, elsősorban házikertekben termesztett növény a feketegyökér (Scorsonera hispanika L.). Bár manapság mintha újra felfedeznék, ennek is szól az agroinform.hu oldalnak a zöldséget részletesen bemutató cikke.
A feketegyökeret a 16. századig gyógyászati célra használták, csak ezt követően kezdték mint ételt a gyökerét fogyasztani Olaszországban és Franciaországban. Innen terjedt el mint konyhanövény a németekhez és a hollandokhoz, valamint jelenleg egyik legnagyobb termelőjéhez, a belgákhoz. Európában még kisebb termesztése Oroszország keleti részén és Ukrajnában folyik.
Jellegzetesen európai növénynek számít, noha Ázsiában és Amerikában is ismerik, de számottevő termesztése és fogyasztása ezeken a kontinenseken nem alakult ki.
Meg kell említeni, hogy felsorolt országok közül egyikben-másikban a lombozatát, zsenge hajtáscsúcsának felső 10-15 cm-es részét levágják, és salátaként is használják. Előretörését jelzi, hogy azokban az országokban, ahol ismertebb, téli és idényen kívüli fogyasztásra a konzervipar is feldolgozza.
A feketegyökér a fészkesvirágúak családjába (Asteracae) tartozik, egyévesként termesztett évelő növény. Európában őshonos, géncentruma Magyarország területét is magában foglalja, korábban a Budai-hegység területén is megtalálható volt. Talán régi magyar nevén, „pozdor”, többen ismerik, vagy az idősebbek így jobban emlékeznek rá. Bárhogy is, az 1950-es években is gyakran lehetett vele találkozni a magyar piacokon.
Botanikai nevének (Scorsonera hispanika L.). eredete pontosan nem ismert, vagy az olasz scorza negra névből ered, aminek fekete (fa)kéreg a jelentése, vagy a scorson szóból (franciául kígyó). Ez utóbbi a valószínűbb, mert régen megelőzően kígyómarás gyógyítására használták.
Gazdasági értelemben vett termése a gyökér, amelynek külső része barnás fekete színű, hossza 25-35 cm, hengeres alakú, a felső részén, a gyökérnyak környékén 2-3 cm átmérőjű, lefelé enyhén keskenyedő. Belül fehér húsa jelentős mennyiségű tejnedvet tartalmaz, amit ha a gyökér mechanikai sérülése során (felszedéskor szokott előfordulni) elveszít, rágóssá, rostossá, gyakorlatilag fogyaszthatatlanná válik.
Mint zöldségnövénynek nagy értéke, hogy más gyökérzöldségféléhez hasonlóan pincében (párás, hűvös helyen) egész télen jól tárolható, fogyasztása a tárolási körülményektől függően késő tavaszig lehetséges, ezzel bővíti a szerényebb téli zöldségválasztékot. Magas víztartalmából adódóan (~ 80% vizet tartalmaz) zsenge, a spárgára emlékeztető ízű. Korábban a hazai szakirodalom íze és alakja után téli spárgának nevezte.
Táplálkozási értéke nem kiemelkedő, ásványi sók mellett (kálium, kalcium, vas és foszfor) kevés B1- (thiamin), E- (tokoferol), valamint C-vitamint is tartalmaz. Cukortartalma kiemelkedően magas, 12-14%, aminek forrása inulin és mannit, amiért a cukorbetegek is fogyaszthatják. A mannit egyes növényekben képződő cukoralkohol, amelyet mesterséges édesítőként is felhasználnak.
A magyarországi klímán is megterem, az említett agroinform.hu CIKKRE KATTINTVA elolvasható, mik az igényei és hogyan termeszthető.
Címlapfotó: Vitaly Gariev / Unsplash
