Egy eldobott almacsutkának köszönhetjük, hogy ma ezt a finomságot eszi az egész világ

150 éve kezdődött a különleges történet, aminek a végén megszületett a világ egyik leghíresebb gyümölcse.

A Granny Smith kétségtelenül a legnépszerűbb téli almafajták közé tartozik. Friss, roppanós állaga, édes, enyhén fanyar íze miatt a felhasználása rendkívül sokoldalú, mindemellett pedig a tárolása sem okoz túl sok gondot, hiszen akár hosszú ideig is eláll. Sokak szerint a C-vitaminban gazdag Granny Smith az egyik legjobb választás a süteményekhez. A sütőben keletkező magas hőmérséklet ellenére is megőrzi az alakját és zamatát és nem veszít édességéből sem. Az almafajta története több mint 150 évre, egészen pontosan az 1860-as évekig nyúlik vissza, a megalkotása pedig a névadójának, Granny Smith-nek köszönhető – írja a Tasting Table.

A brit származású Maria Ann (Granny) Smith és férje gyümölcsgazdálkodással foglalkoztak a saját, Sydney közelében elterülő 24 hektáros birtokukon. A legenda szerint Granny Smith előszeretettel fogyasztott munka közben vadalmát, melynek csutkáját rendszerint eldobálta a földön. Egy nap viszont hajtásnak indult egy magonc (magból kinőtt facsemete), a termést pedig egészen egyedülállónak találta a hölgy. Némi kísérletezés után Granny Smith arra is rájött, hogy az általa véletlenül „kifejlesztett” alma nemcsak nyersen finom. Tökéletesen megállja a helyét a sütemények, saláták alapanyagként is – olvasható a Stemilt kertészeti portál cikkében.

1870-ben bekövetkezett haláláig Granny Smith maga árulta a saját magáról elnevezett gyümölcsöt Sydney egyik piacán. Farmját utána a szomszédja, Edward Gallard vásárolta meg, ő tovább népszerűsítette a gyümölcsöt. Neki köszönhető, hogy1890 körül az alma egy kertészeti kiállításon elnyerte a legjobb főzőalmának járó díjat. A Granny Smith hamarosan a elismert fajtává vált egész Ausztráliában. Érdekesség, hogy könnyű feldolgozhatósága ellenére lassan terjedt el a világban: az Egyesült Királyságba például csak a 1930-as években érkezett meg, az Amerikai Egyesült Államokba pedig csak négy évtizeddel később. Ma már azonban gyakorlatilag az egész bolygón ismerik és fogyasztják.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Adrienn / pexels.com