120 éve a magyarok egyik kedvenc húsa volt, ma súlyos büntetés jár az elfogyasztásáért

Évszázadokkal korábban nemcsak szépségük miatt voltak értékesek, hanem a húsuk miatt is. Fogyasztásuk ma már elképzelhetetlen lenne, ráadásul illegális is.

Mivel a hattyú a tavak, folyók és holtágak mentén él, mindig a könnyebben elejthető állatok közé tartozott. Emiatt már a középkortól előszeretettel fogyasztották. Húsára igazi ínyencségként tekintettek, így már évszázadokkal ezelőtt is elegáns, kifinomult fogások készültek belőle. Miközben szegényebb rétegek főként sertést és baromfit fogyasztottak, addig a főúri lakomákon gyakran hattyú is került az ünnepi asztalra.

A hattyú elsősorban ünnepi fogásnak számított, különleges alkalmakra tartogatták – például lakodalmakra, vadászatok utáni vacsorákra vagy nagyobb családi eseményekre. Az elkészítése sok munkát igényelt, de alapvetően hasonlított más nagyobb szárnyasokhoz. Hosszú ideig párolták vagy sütötték, esetleg töltve tálalták.

A korabeli szakácskönyvekből tudható, gyakran fűszerezték borssal, szegfűszeggel, néha gyümölcsökkel vagy szószokkal tették ízletesebbé. Érdekesség, hogy a fogyasztása még a 19. században is teljesen természetesnek számított, Kugler Géza 1899-ben megjelent receptkönyvében (A legújabb és legteljesebb gyakorlati nagy budapesti szakácskönyv) például három különböző fogásban is szerepel. Nem csak Magyarországon, Angliában is nagy népszerűségnek örvendett.

Fogyasztása az állatvédelem fejlődésével párhuzamosan szorult vissza. Magyarországon 1954 óta védett, azaz tilos a vadászata és így már természetesen asztalra sem kerülhet. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park hivatalos honlapja szerint a bütykös hattyú (Cygnus olor) védett, természetvédelmi értéke jelenleg 25 ezer forint. Habár egykor a magyar gasztronómia különleges fogása volt, ma már a múlt egy bizarr emlékeként tekintünk rá.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Jamie Brown / Unsplash