Megkóstoltuk a magyar bort, ami a 48. legjobb világon!
James Suckling elsőként adott 98 pontot egy magyar vörösbornak. Megkóstoltuk, és mi mást is mondhatnánk, mint hogy a kutyafáját, ez valóban méltó lett!
A bor nem élelmiszeripari termék, élvezeti cikk. A szőlésznek kőkemény talaj- és terepmunka, adott (jó) esetben kutatás. A borásznak alkotói műhely, amelyben kiteljesülhet. A fogyasztónak – étellel, vagy nélküle – élmény. Persze, ha eljut eddig. A tudatos borfogyasztás a legtöbb ember esetében az illatos fajtákkal való barátkozással indul el (történjen az olykor tudattalanul is), és a nemzetközileg is jól csengő nagy nevek ízlelésével csúcsosodik ki. Olyanokkal, mint a Sassicaia, Masseto, vagy a kicsit magyarnak is tekinthető Vega Sicilia Unico Riservája – hogy csak néhányat említsünk meg közülük. Ebbe a díszes társaságba nyert most belépést az Agapé – így, fogalomként, mint a többi, ideje megtanulni.
Ünnepelni jöttünk, nem dicsekedni
A St. Andrea pesti egységében, az St. Andrea Restaurantban gyűlünk össze, hogy együtt örüljünk annak a ténynek, hogy „nemzetközileg is értékelhető pontokat kaptunk a borainkra” – kezdi az ünnepi kóstolót Lőrincz György, ezen a néven jelenleg a rangidős. A közönség soraiban sommelier-k, borbárosok, kereskedők, borra kíváncsi emberek. Mi. Köztük büszkék, és irigyek, megmondó emberek. Közös a csillogó szempár. Teltház, pedig nem a kisteremben vagyunk.
Eger a házasítások hazája, veszi át a szót egyből ifjabb Lőrincz György, ráadásul két olyan terméket jegyeznek köztük, mint a hungarikum Egri Bikavér, és a kistestvére az Egri Csillag, amelyeket kizárólag ezen a borvidéken lehet elkészíteni, nincs versenytárs. „Nyilvánvalóan oda kellene eljutnunk, hogy ne a versenyszellem domináljon bennünk – folytatja az apa –, hanem hogy legyünk jók. Úgyhogy van feladat a következő évekre. Ezt úgy általában értem, mint bortermelő, apa és család. Ha valaki jó, akkor ott azért ő a cselekedeteiben is helyt fog állni. Nem hősködni szeretnénk ezekkel a borokkal, csak az örömünket szeretnénk kifejezni, hogy van egy ilyen borvidék Magyarországon, ilyen egyedi adottságokkal, amelyeket annak idején Márai Sándor is megénekelt.” Amelyek arra hivatottak, hogy a világ boros színpadán is becsülettel megállják a helyüket.
Bár a kitűzött rendhagyó kóstoló központi szereplője természetesen az Agapé, laza bemelegítésnek megkóstoljuk azért a többi, James Suckling nemzetközileg elismert borszakíró által nagyra értékelt tételt is. Legalábbis egy részüket.
Örökké Egri Csillag Superior 2022 – James Suckling 94 pont
Kezdésnek egy friss fehér bor kerül a poharakba, már ami az évjáratot illeti; ízben azért köze sincs a nyári laza fröccsborokhoz. Az Örökké egy hordóválogatás, természetesen Egri Csillag, három dűlőből: Nagy-Eged, Kis-Eged és Boldogságos. A nemzetközi szakember által adott kimagasló pontszám („ez már azért az iható kategória” – viccelődik a borász) pedig azért is jó hír nekünk, mert a sauvignon blanc kivételével a tétel gerincét az itthon közkedvelt fajták adják: furmint, olaszrizling és hárslevelű. Illatban sárga húsú alma, őszibarack és körte dominál, mellettük másodhegedűsként beköszön egy kis füves karakter. Az Egri borvidék egyedi terroirját tükröző ásványos keret jól mutatja, hogy milyen különleges termőterülettel is állunk szemben. A komplex kortyban citrusok, ananász és lime viszik a prímet, a lecsengésben narancshéj, simogató, mandulás kesernye. Még izgalmasabbá a propolisz teszi.
Erős és határozott kezdés. A sor végére érve majd lehet érezni azt is, hogy abszolút nincs szégyenkezni valója a Bikavérek mellett. Ha ez az „alap” Csillag ilyen, milyen lehet a top, a Mária?! Ez utóbbit most nem kóstoljuk, James Sucklingnál viszont 95 pontot ér. Azért az sem kevés, a felszisszenők kedvéért pedig a pontszámokra még később kitérünk. És hogy lássuk, James Suckling talán mégsem téved, íme a legújabb elismerés a Mária bornak: a japán borversenyen 29 ország 1200 tétele között nyert el platina elismerést – összesen 20 bor érdemelt ki ilyen címet.
James Suckling a St. Andrea Szőlőbirtokon
„Ez egy álomszerű történet, ahogyan mi belecsöppentünk ebbe a dologba. Évekig, sőt, évtizedekig dolgozott édesapukám azon – például Robert Parkert, a Wine Spectatort, a Decantert és más megmondókat keresve –, hogy valaki legalább kóstolja meg a bort, amit készített, ám válaszra sem méltatták. Most viszont nemcsak csepegteti a Jóisten az ajándékokat, hanem ránk is önti… Egy pénteki napon a vezetékes telefonon hívta Boros Barna kollégámat James Suckling asszisztense, hogy hétfőn szeretnék meglátogatni a St. Andrea birtokot. »Megnézzük a naptárat, hogy tudjuk-e fogadni Önket« – hangzott a válasz. Persze, hogy tudtuk…
Olyan bíztatást kaptunk tőle (ti. James Suckling – a szerk.), hogy jó út az, amin az Egri borvidék és amin a St. Andrea Szőlőbirtok jár, hogy az valami elképesztő. A helyi fajtákra, a kékfrankosra és a kadarkára volt kíváncsi, nem a cabernet franc-ra és a merlot-ra. Az üzenet tehát az, hogy legyünk bátrak megmutatni az erényeinket, a sajátosságainkat és azzal ki lehet állni a világ elé. Először a pincében kóstoltunk, hordókból. Amikor odafordult James Suckling a kollégájához azzal, hogy »tudod, ez a kékfrankos olyan, mint múltkor Piemontból az a 100 pontos Roberto Voerzio bor…« apukámmal egymásra néztünk: nem rossz kezdés.” (ifj. Lőrincz György)
Hangács Egri Bikavér Grand Superior 2021 – James Suckling 95 pont
Egy most meg nem nevezett, ám a nemzetközi borporondon és itthon is számos tanácsot osztogató szakember szerint a Hangács dűlőnek ott a helye a világ legjobb termőhelyei között. Ez a 2021-es bor pedig azért is érdekes, mert a St. Andrea termékpiramisában hamarosan új helyet kap: a Merengő fölé kerül, felette már csak a Nagy-Eged-hegy szülöttei lesznek megtalálhatóak.
Az ok pedig nemes egyszerűséggel valóban ebben az egyedi termőhelyben keresendő. A Hangács egyértelmű karaktere, mondja a jelenlévő két borász, a talaj mélyebb rétegeit beszövő mészhártyának köszönhető. „Mindig éreztük, hogy ez a terület valamiért különleges. Nagyon vékony a felső termőréteg, 40-50 centiméter barna erdőtalaj. Alatta riolittufa, ami a borvidék 60-70 százaléknak altalaja, ezt szövi át egy mészréteg” – mondja ifj. Lőrincz György. A legszebb, három hektáros, egymás között jó okkal csak meredeknek becézett részt most kékfrankossal telepítik be, a kísérletezés miatt háromféle klónváltozattal. Hogy lássák, melyik működik legjobban, hiszen a Hangács fő csapását a kékfrankos adja. Mellette kadarka, cabernet franc, merlot és pinot noir biztosítja az operához a többi hangszert. Milyen szép is az Egri Bikavér, amelyben a borvidék legnagyobb hátrányát (rengeteg a telepített és engedélyezett szőlőfajta) tudják a legnagyobb erénnyé varázsolni.
A jelen lévő sommelier-k egy emberként kiáltják ki ezt a bort az esti sor legjobbjának. Fiáth Attila szigorú ítéleteiről is ismert nemzetközi borakadémikus addig merészkedik, hogy Facebook oldalán két ponttal az Agapé fölé helyezi a rendszerben. Az eredményt pedig még a matematikából gyengébb teljesítményt nyújtók is könnyen kiszámolhatják, hogy mennyi. Tekintettel arra, hogy árban azért megengedőbb a 98 pontos nagytestvérnél, ez azért így eléggé best buy bornak tűnik.
Mi a következőt jegyzeteljük – és nagyjából itt döntjük el, hogy a személyes látogatást sem szabad már sokáig halogatni: piros húsú meggy, szeder és szilva vezetik a kortyot, amelyet keretbe foglal a lágy fűszeresség. Fahéj és szegfűszeg, fekete bors, méltó lecsengés.
Merengő Egri Bikavér Superior 2019 – James Suckling 95 pont
A bor csodálatos világa felé már komolyan kacsintgatók számára idehaza megkerülhetetlen állomás a Merengő. Jó hír, hogy a Hangács feljebb lépésével a Merengőhöz több szőlő marad, azaz több palack is készülhet belőle. „Ebben a borban benne van minden, amit mi gondolunk a Bikavérről. Vagány évjáratról van szó. Számunka egy ikonikus bor, ami azért egy jó igazodási pont ahhoz – hiszen nem minden évben készül –, hogy milyen is az adott évjárat. A Merengő mindig hordóválogatás, amelyben ott van az összes termőhely és talajféleség amivel mi dolgozunk. Ezzel a borral azt tudjuk megmutatni, hogy átlagosan egy évjáratban a St. Andrea mire volt képes.” (ifj. Lőrincz György). Az előző tétel fajtaösszetételéhez viszonyítva a változás annyi, hogy a kadarka helyét itt a syrah veszi át.
Tavasszal kóstoltuk, sokat változott. Szelidült, szépült, összesimultak benne a zamatok, komolyodott – de azért még van benne tartalék. A bársonyos kortyban fekete meggy, vörös húsú szilva, erdei gyümölcsök. Megkapó gombásság, avarosság, hosszú lecsengésében csokival, kakaóval, finom fűszerekkel, grafittal.
Idén ifjabb Lőrincz György beiratkozott a WSET Diploma képzésre, így házi feladatként sok bort kóstol a világból. Édesapukája szívesen be szokott segíteni. A mintákat közösen elemzik, így jutottak arra a következésre, hogy érdemes például kishordókkal kísérletezni. Mesélték ezt James Sucklingnak és rögtön meg is kérdezték, hogy mit gondol erről. A megrendítő válasz: amit a St. Andreánál csinálnak, az úgy jó, ahogy van. Amire a Merengő is ékes példa. „Mi azért ezt nem vesszük be, és megnézzük, hogy hogy lehet elrontani…” – viccelődik Lőrincz György a saját tökéletességre való törekvésén. Az eredményt James Sucklingnál is kíváncsiabban várjuk.
Agapé 2018 – James Suckling 98 pont
Ez életünk legfontosabb bora – vezeti fel a két György a nap talán legjobban várt tételét. A St. Andrea Restaurant nézőközönségének soraira feszült, néma csend telepszik. Olybá tetszik, hogy a bor komolyságát mindenki egy királynak kijáró tisztelettel, s alázatos odafordulással veszi tudomásul.
Azok is, akiknek savanyú a szőlő, és az elmúlt napokban hangosan kimondva vagy csak maguknak suttogták el: James Suckling mindig magas pontszámot ad. Talán pont ők azok, akik nem olvasták James Suckling magyar piaci jelentését, vagy laza kézmozdulattal görgettek tovább, amikor a többi pincészet, aki pontot kapott, kiposztolta a saját eredményét. Mert bőven volt köztük 90 pontos, vagy éppen annál kevesebb is.
Azt, hogy ha valakinek pincéje van, vagy lenne, hány pont felett adna hírt a saját eredményeiről a közösségi médiában, mindenki döntse el maga. (Itthon sokan már az ezüstöt is elhallgatják.) James Suckling 30-40 ezer bort kóstol éves szinten; arányaiban nem sok bornak oszt 98 pontot. Olyanok kapják, mint a cikk elején már idézettek: Masseto, Sassicaia, Unico. Agapé. A még ezek után is fanyalgó kételkedők kedvéért pedig írjuk, hogy James Suckling a minap közzétette az idei kedvenceit. A listán 48. helyen szerepel az Agapé, 39 ezer megkóstolt borból.
A Nagy-Eged-hegy hazánk ikonikus termőhelye, kiemelkedő, mint a Kopár, a Szent Tamás, vagy éppen a Somló. A névadók viszont nem bántak kegyesen a bort fogyasztó közönséggel. Két dűlőt különböztetünk itt meg: van a Nagy-Eged dűlő, ami a hegy szoknyája és van a Nagy-Eged-hegy dűlő, ami a legjobb termőterület. Tudomásunk szerint az itt lévő szőlő három kézben van. Ha az ember felkapaszkodik a keresztig, akkor maga is láthatja, hogy „ez egy olyan terület, ahol valamilyen csoda születhet meg. Kimegy és megáll a dűlőben és érezheti a termőhely elképesztő energiáit. Innen be lehet látni az egész Egri borvidéket, lehet érezni azt is, hogy mennyi áldás van a magyar borvidékeken.” (ifj. Lőrincz György) Innen, a hegy felső részéről származik az Agapé, ami nem véletlenül kapta ezt a nevet.
Mit hoz a jövő?
Belekortyolunk, majd még egyszer és még tízszer is; újratöltést kérünk. Elemezzük, szavakat vetünk a papírra. Ízorgia, minden korty újabb és újabb rétegeket fed fel. Ha eléggé figyeljük, meghalljuk a nyári melegben tikkadt szőlőmunkások sóhaját, a házasítás precizitását eredményező párbeszédeket. Nem sorolunk mindent, ami benne van ebben a borban. A teljesség igénye nélkül meggy, szilva és cseresznye ejti rabul az ízlelőt, hömpölygő fűszeresség, kakaós mélység, dohányos rekedtség vezet a mélybe. Föld és kő. Tényleg ámulatba ejtő. Aki időben lecsap rá, csodálatos, megsüvegelendő dizájnnal ellátott díszdobozban tudhatja magáénak. Vagy adhatja ajándékba, karácsonyra. Megtisztelő, hogy átélhettük az élményt.
A Nagy-Eged-hegy dűlőből származó Egri Bikavért nem először kóstoljuk – és reményeink szerint nem is utoljára. A legutóbbi zárt körű kóstolón az alkotóelemeit is megismerhettük külön-külön. Akkor azt mondták Lőrincz Györgyék, hogy várhatóan két év múlva lesz piacon a bor. Talán azért mondták, mert a közhidelem (és Csutorás Ferenc borász és Egri Bikavér kutató) szerint az innen származó borok hat éves korukban érik el a csúcsot. Szerencsénkre úgy döntöttek, hogy nem kell addig várni. (Bár érdemes.) Már tavaly is nagyon izgalmas tétel volt, az erről szóló írásunk itt olvasható. Idén James Suckling 98 pontra értékelte, és nagyon kíváncsiak vagyunk, jövőre hány pontot zsebel be a 100-ból.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet
