Tisztaság és gyümölcs: a pálinka új szintjét hozta el két magyar fiatal
Egy közgazdász és egy IT-s szakember találkozásából született meg a pálinka, ami teljesen újradefiniálja a magyarok kedvenc párlatát.
Az alábbi írás a 2022-2023-as Vince cikkíróversenyére érkezett. Ezúton is gratulálunk a szerzőnek!
Hogy Magyarországon van-e pálinkaforradalom, azon lehet vitatkozni, jó eséllyel parttalanul. Az mindenesetre érezhető, hogy mintha egyre kevésbé kellene nagyítóval keresni a jó minőségre törekvő kisebb-nagyobb főzdéket, pálinkaházakat, feltörekvő új brandeket. És mintha egyre többen keresnénk is őket fogyasztóként. Ezen az egyre szélesedő palettán kér magának helyet a Patinás Pálinka, nemcsak egészen sajátos márkafilozófiával, hanem kiemelkedő, önmagukért beszélő termékekkel.
A Patinás Pálinka alapító-tulajdonosai, az eredetileg közgazdász végzettségű, pénzügyi területen nagy szakmai tapasztalattal rendelkező Lakatos Marcell és a mai napig főállásban IT-területen dolgozó Tóth Zoltán, nemcsak a pálinkakészítés világához, de egymáshoz képest is más háttérrel érkeztek arra a baráti összejövetelre, ahol Zoli megmutatta az első, saját cefréből bérfőzésben készíttetett pálinkáinak egyikét (egy Szomolyai feketecseresznyét), Marci pedig megérezte, hogy üzleti potenciál is rejlik abban, amit kóstol. Ez a „jól sikerült” tétel (azért az idézőjel, mert a jó pálinka természetesen nem sikerül, valami véletlenszerű, szerencsés együttállás folytán, hanem nagyon tudatosan készül, szigorú alapelvek és technológiai meg nem alkuvás mentén) jelölte ki az irányt. Tiszteletben tartani a pálinkát mint tradíciót épp az által, hogy lehántunk róla mindent rossz beidegződést – még ha azok paradox módon maguk is „tradíciók”. Elhagyni belőle mindent, ami nem a gyümölcs tiszta, átütő íze, kissé pátoszosan szólva: üzenete.
Mindig a legjobbat
Marci korábban egy prémium párlatokat (is) gyártó és forgalmazó nagyvállalatnál dolgozott. Emiatt természetessé vált számára, hogy az ember nemcsak kereskedelmi értelemben keresi mindig a legjobbat. A minőséget valahogy úgy kutatja, mint egyfajta önismereti út. Ennek része az újra való nyitottság épp annyira, mint a gyökerekhez való visszanyúlás. Zoli részéről pedig a pálinka mint műfaj volt alapvetés. Amíg az első saját pálinkáit el nem készíttette (az előbb említett Szomolyai feketecseresznye mellett első körben birsalmát), sokféle kereskedelmi tételt fogyasztott. Mindig szívesen választotta a pálinkát. Hiszen miért ne nyúlt volna rá magyarként épp a pálinkára úgy, ahogy írként vagy skótként jó eséllyel a whisky-t választotta volna?
Marci és Zoli egyetértettek abban, hogy kiváló minőségű pálinkát szeretnének a fogyasztóknak kínálni. És abban is, hogy a külcsínnek föl kell érnie a belbecshez. A csomagolás és az arculat kialakításának története szintén a meg nem alkuvás története. Sorban a negyedik grafikus tudta képileg átadni azt az üzenetet, amit a tulajdonosok szerettek volna.. Összesen két és fél év tervezés után.
Maximalizmus a köbön
Nem volt könnyű megtalálni azt a vizuális hordozót (akár a logóra, akár a címkére, akár magukra a pálinkásüvegekre gondolunk), ami egyszerre adja át a szabadság és a természetesség üzenetet. Ami hagyja érvényesülni magát a pálinkát, mégsem lesz súlytalan vagy jellegtelen. Szerettek volna olyan egyedi megjelenést, ami megragadja a fogyasztó figyelmét. Ami azt sugallja neki, hogy egy egyszerre hagyományos, mégis újszerűen sallangmentes termékkel találkozik. Az említett hosszas keresés után végül az óceánkékre festett orvosságos üveg és az átlátszó címke mellett döntöttek. Utóbbin az egyetlen markánsabb vonás a cég logójából átvett rézszínű T és I betűk (a „Patinás” szó közepén). Ezek a lepárláskor használt tornyos főzőberendezés vörösréz alkatrészeire utalnak.
A két tulajdonos kiemelten fontosnak tartja az edukációt is. Vallják, hogy az ő pálinkájuk legnagyobb konkurensei nem a jó minőségre törekvő ismert nagy márkák, hanem a pálinkával kapcsolatos általános rossz beidegződések és előítéletek. Azt tapasztalják, hogy még mindig velünk él a szocializmus kármentő mechanizmusainak emléke. Amikor „gyümölcspárlatot”, „szeszt” (tudatosan nem nevezi ezt egyikőjük sem pálinkának) csak olyan gyümölcsből lehetett készíteni, ami már nem kerülhetett ki a frissárupiacra. Ahol az alapvető cél a mennyiségi termelés volt a dolgozó nép számára. A „cefre” szó negatív konnotációja is ebben az időszakban gyökerezik. Ez a mai napig hatással van a közvélekedésre, miszerint a pálinka a rossz gyümölcs valamiféle – ha nem is üdvözítő, de elfogadható – reinkarnációja.
A 2008-as pálinkatörvény óta jogilag definiálva van ugyan, hogy mi pálinka (és itt nem csak termékleírásról, hanem földrajzi eredetvédelemről is beszélünk) és mi nem az (a „nem az” kategória versenyzői a szilva/barack/vegyesgyümölcs stb. ízű szeszes italok), mégis elég nagy még mindig a bizalmatlanság a fogyasztók részéről.
Letisztult, gyümölcsös pálinka
Ami a Patinás Pálinkát illeti, a tulajdonosok tudták, hogy ők mindenképpen a minél letisztultabb, minél gyümölcsösebb vonalon szándékoznak mozogni. Kérdés volt persze számukra, vajon a vásárlók a házi pálinka kerítésszaggató erejét keresik-e a kereskedelmi forgalomban kapható tételekben, illetve, hogy nem fogják-e a komplex, érlelt tételekhez szokott fogyasztók üresnek érezni azt a pálinkát, ami „csak” gyümölcsös. Tudatában voltak továbbá annak, hogy az ő pálinkáik sosem lesznek tömegtermékek. Már csak előállítási költségük és ennél fogva relatíve magas eladási áruk miatt sem. Arra jutottak, hogy ezeket a pálinkákat mindenképp „tanulni” kell, és nem mindegy az sem, hogy kiket próbálnak a Patinásra hangolni.
A kihívás egyrészt abban rejlik, hogy eljuttassák az első kóstolásig azt a fizetőképes réteget, amelyik eddig is költött prémium italokra, csak éppen nem pálinkára. Hosszú távú tervként, úgy vélik, létre kellene hozni és a fogyasztókkal megismertetni (akár a prémium pálinkák gyártóinak egységes marketingtevékenysége által) egy átlátható kategóriarendszert, valamint leírást biztosítani az egyes kategóriákhoz a várható ízjegyekkel. Rövid távon persze föl kell hívni magukra a figyelmet. Egyrészt a termék megjelenésével, másrészt kóstoltatással.
Kóstoltatás alatt értik természetesen a saját maguk által szervezett és levezényelt Patinás-kóstolókat, de még inkább hisznek abban, hogy ha HORECA-partnereik alkalmazottaival ismertetik meg a termékeket, akkor ők majd tudják azokat szakszerűen, hatékonyan és közvetlenül ajánlani a vendégeiknek. Bartenderekkel dolgoznak együtt olyan pálinkakoktélok megalkotásán, amik új perspektívába helyezhetik a pálinkát, megmutatva annak sokoldalúságát. Ez pedig a még mindig masszívan dübörgő gin-tonik hype kellős közepén legalább annyira üdvözlendő törekvés, mint amennyire tulajdonképpen magától értetődő kellene, hogy legyen.
Bizalmi ügy
Bár a Magna Cum Laude Pálinkadala rámutatott arra, hogy a magyar néplélekben a pálinkának kiemelt helye van („Az istenek könnycseppje gyógyír / Bánatra, örömre…”), a prémium pálinkának mégis nehezebb a dolga. A prémium szegmensben nem elég a meglévő termékhez keresni fogyasztót. Ki kell szolgálni azt a fiktív fogyasztót, akit – saját igényeikből kiindulva – elképzeltek buyer personanak. Azt a fogyasztót, akinek a gyümölcsösséget és a tiszta lecsengést mint progresszív italélményt el lehet adni.
És hogy milyenek is a Patinás pálinkái? A főzetésük bizalmi ügy. Egy tiszaföldvári főzde pálikamesterében találták meg azt a partner, akivel átlátható módon, a cefre útját folyamatosan követve tudnak együtt dolgozni a gazdagon aromás, könnyen felismerhetően, mégis rétegzetten és lecsengésében is tartósan gyümölcsízű tételeken. Általában jellemző, hogy zamatos, aromás, finom szájérzetű pálinkákat készítenek. Azoknak a célfogyasztóknak az igényeire szabva, akik ők maguk is volnának, ha maradtak volna a fogyasztói oldalon. Mivel ők maguk nem keresnék pálinkában a „szűkre” főzött, azaz tiszta, de kevésbé telt ízvilágú párlatokat, így ilyet nem is készítenek.
Pálinka cseresznyétől a szőlőig
A cseresznyepálinkájukhoz (Szomolyai feketecseresznye) a gyümölcs például maggal együtt megy végig a lepárlási folyamaton, így mandulás, csokoládés, marcipános jegyekkel gazdagodik. Gönci barackból készült barackpálinkájuk citrusos és rózsás illat- és ízjegyekkel, a baracklé frissességével indít. A korty közepén aszalt barackos és zöldalmás jegyekkel egészül ki, majd a korty vége felé lekvárossággal búcsúzik. Intenzív kajszissága nosztalgikus érzelmi húrokat penget… A lepotica nevű fajtából készült szilvapálinkájuk a gyümölcs viaszos héjának köszönhetően sajátos, enyhén parfümös, mégis kontrasztosan kesernyés illattal indít, ami fás, fahéjba hajló fűszerességbe fordul át. Minél hamarabb kerül forgalomba, annál erősebb a tutti-frutti jellegű gyümölcsössége és annál később követi (de mindenképp követi, főleg utóízben) a vaníliás, szilvalekváros ízvilág.
A Piros Vilmoskörte (megintcsak a választott fajta héjának köszönhetően) illatban és ízben is egyszerre citrusosabb és fűszeresebb, mint a „sima” vilmoskörte. Olyan tételt szerettek volna, ami egyszerre emlékeztet a friss, nektárszerű körtelére, de a markáns körteízt egy kis fanyar citrusosság is kíséri. Az Irsai Olivér szőlőpálinka esetében nagy kihívás olyan (kellően korán szüretelt) szőlőt találni, ami a lepárlás során megőrzi a szőlőmag olajából adódó kesernyét, de nem túlzott mértékben. Csak mintegy aláfestéseként a virágos, virágporos, muskotályos-parfümös jellegnek. A végeredményben egyszerre van meg a szőlős-szőlővirágos könnyedség és az olajos robusztusság. Az Újfehértói fürtös meggyből készült tétel hozza talán a legletisztultabb gyümölcsillatot. A meggy kierjesztett húsa a savanykás, míg héja a kesernyés illatjegyekért felel. Kóstolásban ugyanezek a jegyek vezetnek, fás fűszerességgel és aszalt meggyes, karamellizált cukros jegyekkel kiegészülve.
Organikus növekedés tudatosan
A Patinás Pálinka bízik az organikus növekedésben, de nem bízza azt a véletlenre. A tudatos brandépítés mellett a termékfejlesztés is folyamatosan zajlik olyan kísérleti projektek keretében, mint a pörköltmagos cseresznyepálinka, illetve a banánpárlat. Előbbinél a kávés ízjegyek megjelenése, utóbbinál (a haiti rumokból ismerhető) észteres fűszerességnek a banán zamatos édességébe való belesimítása izgatja a fantáziájukat.
Akár pálinkaforradalomban élünk, akár nem, akár megvan a kellő fogyasztói érdeklődés a prémium pálinka iránt, akár (még) nincs, a Patináson nem fog múlni, hogy fölülírva az esetleges előítéleteinket, örömmel tanuljunk meg méltó helyén kezelni egy méltatlan történelmi hátrányból visszakúszó, valódi tradíciót.
Szerző: Liktor Eszter
Címlapfotó: Egedi István
