140 éve a leghalálosabb italnak számított, ma nem tudunk meglenni nélküle

A 19. században sokan meghaltak tőle, mára mégis hatalmas népszerűségre tett szert.

A feljegyzések szerint először 1885-ben használták nyomtatásban a tejshake (milkshake) kifejezést egy újságban – olvasható a blog.etterem.hu oldalon. Mint írják, addig a shake-ek egyáltalán nem tartalmaztak tejet – mindent shake-nek hívtak, aminél az összetevőket kézzel rázták össze poharakban és üvegekben. Az első világháború előtt a shake-et még általában brandyvel, ginnel vagy más párlattal készítették. Bill Boothby a The American Bar-Tender (Az amerikai bárpultos) című, 1891-ben megjelent kézikönyvében például a rumos shake készítését mutatja be. A receptje jégből, jamaikai rumból, egy nagy kanál cukorból és két lime levéből állt. Mindezt felrázta, majd leszűrte.

Tejshake, az ördög műve

A korszak Amerikájában elterjedőben lévő tejshake ugyanezt az eljárást követte, de a szeszt és a lime levét tejre és szirupra cserélték. Az első próbálkozások után hamar rájöttek, hogy a hideg tej, jég és szirup keveréke a shakerben felrázva egy egyedülálló, izgalmas és teljesen újszerű, bársonyos textúrát eredményez. Kifinomult íze ellenére sokan nem voltak megelégedve az egyre népszerűbbé váló édes itallal. Az Imbible nevű gasztonómiai portál cikke szerint 1888-ban a Wichita Democrat című újság lapszámában egy orvos meglehetősen éles kritikát fogalmazott meg a shake-ről. „Az ördög soha nem talált ki erősebb, halálosabb szert az ember gyomrának tönkretételére, mint a tejturmixot. Ha az ital továbbra is népszerű marad, nem lepődnék meg, ha a nyáron naponta látnék holtan összeesni férfiakat és nőket az utcáinkon.”

A felháborodása nem volt légből kapott. A 20. század előtt a megfelelő hűtésre és tartósításra kialakított technológia hiányában a tej rendkívül érzékeny alapanyagnak számított. Bár az élelmiszerek címkézésére vonatkozó törvények végül megállították a tejipar csalásait, az 1850-es évektől a 20. század elejéig az amerikai tej hírhedtnek számított.

Formaldehid és gipsz

A gyors savanyodása ellen a tejtermelők kisebb mennyiségű formaldehiddel öntötték fel. (A formaldehid egy olyan balzsamozó vegyület, amit elsősorban a temetkezési vállalatok használnak, hogy megállítsák az elhalálozott személy bomlását.) A vegyület ráadásul az édeskés aromája javított a tej ízén is. Az 1890-es évek végén a formaldehidet olyan széles körben használták a tej- és húsfeldolgozó iparban, hogy a tartósítószerrel kapcsolatos tömeges megbetegedéseket, valamint halálozásokat az újságok rendszeresen „bebalzsamozott hús- vagy tej botrány”-ként írták le. Egyes termelők olyannyira felhígították, hogy az már szinte világoskék színűvé változott. A fehér árnyalat eléréséhez emiatt gyakran gipszet vagy krétát kevertek bele. Olyan is előfordult, hogy a tejszínt hígított borjúaggyal gazdagították, mivel annak színe még fehérebbé varázsolta azt.

Hajtóvadászat a tejshake ellen

Harvey Washington Wiley, az Indiana állambeli Purdue Egyetem akkori vegyészprofesszora megelégelte, hogy a termelők rossz minőségű élelmiszereket árultak a lakosságnak. Miután a szövetségi mezőgazdasági minisztérium vezető vegyésze lett, háborút hirdetett a mérgező élelmiszerek ellen. A tej hamarosan az egyik legfontosabb célpontjává vált. Az ország számos pontjára plakátokat ragasztott ki, amelyeken a „mocskos tej” miatt meghalt gyermekek sírkövei voltak láthatók – írja a Smithsonian magazin. A botrányok ellenére az amerikai tejipar továbbra is a napi egy liter tej fogyasztását javasolta a gyerekek számára, a megfelelő fejlődésük érdekében. A fő baj az volt, hogy ennek teljesítésére a tejshake-et is ajánlották, mégpedig a hagyományos formájában: hideg tej, jéggel és ízesített sziruppal felrázva vagy felverve. A fahéj, a szerecsendió édeskés, fűszeres íze pedig ellenállhatatlan volt.

Érdekesség, hogy a 19. században a fagylalttal ízesített tejshake italok elérhetősége korlátozott volt. A jégkrém kézzel történő pépesítése és hideg tejjel való keverése, különösen tömegek számára, fizikailag megterhelő volt a legtöbb étterem személyzete számára. A jégkrémes turmixok csak évtizedekkel később, a szesztilalom idején váltak tartósan népszerűvé, köszönhetően a lengyel bevándorló Stephen Poplawski találmányának. Poplawski 1922-ben szabadalmaztatta az első elektromos turmixgépet, amelyet italmixernek nevezett el. Ezt követően pedig nemcsak Amerikát, hanem az egész világot meghódította a krémes, jeges ital – zárja a cikket a blog.etterem.hu.

Címlapfotó: Zino de Groot / Unsplash