Mindenki a fedélzetre! Pezsgős álmok a Bujdosó családban
A rendszerváltás óta felnőtt egy generáció, akik készen állnak, hogy átvegyék a stafétát. Mit hozott a következő nemzedék a Bujdosó család életébe?
A 2021-es Bujdosó Sauvignon Blanc aranyérmes lett a Concours Mondial du Sauvignon borversenyen – ez az eredmény már a legújabb generációnak köszönhető.
A Bujdosó család (Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet) 50 év és immár három generáció tapasztalatát egybegyúrva készíti a 90 hektáros dél-balatoni ültetvényeikről származó borokat és az ő esetükben megkerülhetetlen pezsgőket. Három évvel ezelőtt, a honi pét-nat hullám csúcspontján a szerencsések már megízlelhették a Bujdosó pét-natot is, amely, mint ahogy azt a műfaj leírása szinte már önnön maga is megköveteli, a legújabb generáció első szárnypróbálgatása volt. Honnan jött és hol tart most Bujdosó Ferenc, ezen a néven a legifjabb? Erről is beszélgettünk, és arról is, hogy mitől is eredményes – vagy mondjuk ki, működőképes – a család által közösen igazgatott birtok.
Új szereplők a fedélzeten
VINCE: Mikorra datálható ténylegesen az, amikortól már nem két, hanem három generáció egyengeti a Bujdosó borokat?
BUJDOSÓ FERENC: Az első szüretem a 2018-as volt, viszont az az érdekes, hogy a tavalyi évig nem is voltam itthon szüretkor. Az egyetem elvégzése után az volt a célom, hogy minél több tapasztalatot szerezzek, hogy minél több helyen megismerjem azt a hozzáállást, amivel máshol készítik a borokat. Így voltam szüreten Új-Zélandon, Limoux-ban, Toszkánában és Dél-Tirolban is. Közben, home office jelleggel ugyan, de konzultáltunk az itthoni szüreti állapotokról is, majd a tavalyi volt az első, hogy már itthon is voltam. Azóta pedig teljesen a pincében vagyok, ami sokszor fizikai munkát is jelent, hiszen besegítek a srácoknak, de a borok elkészítésétől a termelésig egyre nagyobb szerepet kapok.
VINCE: Miben jelentkezik ez a nagyobb szerep?
BUJDOSÓ FERENC: A pezsgő már teljes mértékben az én felelősségem. A szüretben, illetve a pezsgőalapborok szüreti időpontjának kiválasztásában még papa és apa is besegít, viszont a pezsgőalapborból a pezsgősítés, illetve a házasítás már saját felségterület. 2021 óta teljesen házon belül készül a tradicionális pezsgő, és nem évjáratos cuvée-ket készítünk, tehát vannak benne reserve borok, solera rendszerből olyan tételek, amelyek korábbi évjáratúak. Együtt dolgozom az Antech borászával (ahol Ferkó szakmai gyakorlatát is töltötte – a szerk.), és együtt házasítjuk össze az alapborokat – ami elég nagy segítség, ugyanis már kilenc alapborról van szó. Elpostázom neki a mintákat, megkóstoljuk szimultán Zoom meetingen; megbeszéljük, hogy kinek mi a benyomása, és próbáljuk kialakítani, hogyan lehet elérni azt, amit három év múlva én szeretnék visszalátni a pezsgőkben.
Variációk egy pezsgőre
VINCE: Abban a tételben is volt már szereped, amelyik a VinAgorán aranyat kapott?
BUJDOSÓ FERENC: Az alapborban még kevésbé, viszont az expedíciós likőrrel nagyon sokat kísérleteztem, úgyhogy a Dozázsban abszolút benne van a kezem.
VINCE: Édesapádnak szívügye a pezsgő, ha jól tudom, a diplomadolgozatát is pezsgőkészítésből írta. Hogy viszonyul ő ehhez a változáshoz?
BUJDOSÓ FERENC: Igazából abszolút nyitottan, ő is látja és elismeri a francia vonalat és szakismeretet – voltunk együtt is Champagne-ben tapasztalatszerzési céllal. Én jobban kedvelem az autolizált karakterű pezsgőket, amelyek már-már oxidáltabb stílusba hajlanak, ő viszont nagyon nem, de szabad kezet ad, és csak annyit mond mindig: „Azt kérem, hogy olyan pezsgőt készíts, amit én is szívesen fogyasztok a vitorláson.”
VINCE: Azért ő sem csak vitorlázik már!
BUJDOSÓ FERENC: Apa az egész borászat mozgatórugója, az üzemvezetéstől a logisztikáig minden nála ér össze. Emellett közösen házasítunk, közösen kóstolunk, akár úgy is, hogy itt hagyjuk egymásnak a poharat, és hagyunk egy üzenetet, hogy akkor most ezeket kóstold meg. Ha mindkettőnknek ugyanaz tetszik, az nagyon jó érzés. A telepítés, terméskorlátozás, klónszelekció mindhármunk feladata. Papának pedig a szőlő az élettere. Nyolcvankét éves, nagyon határozott elképzelésekkel, hogy a szőlőnek mennyit kell teremnie, aminek nyilván megvan a közgazdasági alapja is. A metszéskor, zöldmunkáknál hárman döntünk, hogy melyik szőlő mennyit is teremjen, ami még fontosabb azoknál a fajtáknál, amelyekre különös figyelmet fordítunk.
Egységben az erő
VINCE: Mit gondolsz, milyen erőt képvisel az, hogy már három generáció dolgozik a Bujdosó márka építésében?
BUJDOSÓ FERENC: Mindenképpen az, hogy 50 évnyi tapasztalat után nekem már nem kell elkövetnem ugyanazokat a hibákat – bár makacs vagyok, úgyhogy néha azért így is sikerül. Nekem már nem kell kijárnom újra a kitaposott utat. Másodikként említeném a tradíciót: mi úgy nőttünk fel, hogy körbevett bennünket ez a közeg, maga a borkészítés és a szőlő. Szerintem az is erősség, hogy három generáció szemszögéből nézzük a dolgokat: én látom a trendeket, amelyek felé érdemes elmozdulni, és ott van az a generáció is, amely azt képviseli, hogy a piacnak nem feltétlenül az kell most, amit én látok.
VINCE: Körülvett a szőlő, azt mondod. Természetes volt, hogy mint a tradicionális nagy birtokok esetében, a te utad is a borászat legyen?
BUJDOSÓ FERENC: Nálam a sport volt nagyon erős vonal – triatlonoztam –, ami sok mindenre megtanított. A szőlő és a természet szeretete mindig megvolt bennem, nagyon érdekeltek a természettudományi tárgyak is. De még egyetem mellett is a sport volt a fő profil. Aztán lett egy komolyabb sérülésem, emiatt rengeteg időm felszabadult, amit a bor felé fordítottam – akkor éreztem úgy, hogy én ezt nagyon szeretem, és hirtelen kevésbé hiányzott a sportolás. Bár szerintem a szüretet is felfoghatjuk egyfajta állóképességi sportnak, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy nem is hagytam abba az élsportot, csak sportágat váltottam!
VINCE: A szüleid mennyire helyeztek rád nyomást a pályaválasztásban?
BUJDOSÓ FERENC: Ha nem is elvárásként, de valamilyen szinten bíztak abban, hogy sikerült valamit átadni abból, ahogy ők élnek. Hogy annak élnek, amit szeretnek. Egy kis terelgetés, nyomás biztosan volt bennük, de a sportban is abszolút támogattak.
Szárnypróbálgatások
VINCE: Az első önálló projekted három pét-nat volt 2020-ban.
BUJDOSÓ FERENC: Igen, ez volt az első olyan gondolatom, hogy akkor rúgjunk ki a hétköznapi dolgokból, készítsünk valami újat. A pét-natokkal szerettem kísérletezni. Azóta is készítjük, idénre pedig az is kialakult, hogy a rajnai rizling felel meg leginkább ennek a műfajnak, legalábbis a mi ízlésünk szerint.
VINCE: Idén pedig hamarosan új borokkal gazdagodik az általad jegyzett borpaletta.
BUJDOSÓ FERENC: Még Észak-Olaszországban készítettünk olyan ászok- és barrique-hordós sauvignon blanc-okat, amelyektől teljesen elállt a lélegzetem. Úgyhogy a mi 2021-es évjáratú sauvignonunk is már részben hordóban erjedt, ez hamarosan elérhető is lesz. Emellett van egy pezsgőnk is 2021-ből, amely majd csak jövőre lesz forgalomban, és amelyhez a pezsgőalapot már hordóban érleltem. És ez folytatódik egy fehér cabernet franc-nal, ami éppen hordóban van. Nekem most ez az egyik kedvenc borom, úgyhogy ezt is folytatjuk majd, limitált jelleggel.
VINCE: Nemcsak a pincénél bolygattad meg az állóvizet, a Dél-Balatoni borvidék életében is aktív szerepet vállalsz.
BUJDOSÓ FERENC: Igen, elindult most egy kis mocorgás. Tematikus kóstolóink eddig is voltak, idén pedig közös tanulmányúton is voltunk Kutjevóban és Burgenlandban – az olaszrizling és a kékfrankos miatt. Folyamatban van egy közös marketingterv kialakítása is, a Dél-balatoni Bor pedig már létező márka, Facebook- és Instagram-oldalunk is van. Szeretnénk ezt fellendíteni, népszerűbbé tenni a borvidéket, beindítani a borturizmust. Értem ezt úgy, hogy nemcsak én, hanem egységben az erő elv alapján, többedmagammal. Ez egy most induló folyamat, remélem, amikor egy év múlva beszélgetünk, már látszani fog, hogy mivé forrta ki magát!
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc/Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet
A cikk a Vince Magazin 2023/6. júniusi lapszámában jelent meg.
