A szőlőfajta, ami Badacsony megmentője lehet
Jön a Kéknyelű Piknik, mi pedig még februárban megkóstoltuk a borokat. De mit tud és miért is érdemes foglalkozni a szőlőfajtával? Erről írtunk.
Az Istvándy Borműhely pincehelyiségében a borászok csendesen, feszengve ülnek egymás mellett – a kóstoló előrehaladtával majd oldódik a hangulat. Várják, hogy bor kerüljön a pohárba, a semmit láttatni nem engedő fekete vászonzsák borította palackokból. Mi, a szigorú borítészek egy külön, úgynevezett rögtönzött szakmai asztalnál foglalunk helyet, és mindjárt az első minta vizsgálata után egymásra nézünk. Orodán György (Pomo D’oro Étterem vezető sommelier-je – a szerk.), aki elmondása szerint eladdig csak néhány kéknyelűvel találkozott életében, felteszi a nagy kérdést: mit is nevezünk egyáltalán kéknyelűnek?
Mit keresünk a borokban?
A szőlőfajta jellemzését nagyjából ismerjük, tankönyvileg legalábbis. Tudjuk, hogy ritka, mint a fehér holló. No nem a Badacsony környékén, ahol nem is kis létszámú termelő foglalkozik vele fajtaborként, vagy házasítás szereplőjeként. Ha hinni lehet a hivatalos adatoknak, összesen 47 hektárról szüretelik. Tudjuk azt is, hogy a növény nem képes önmagát beporozni, így annál a termelőnél, ahol a szortimentben kéknyelűt találunk, jó eséllyel felbukkan a rózsakő, vagy a budai zöld. De ízben, vajon mit keresünk?
A Kéknyelű Ízlelőt ötödik alkalommal rendezi meg Istvándy Gergely. A képlet a kezdetek óta változatlan. Gergely, maga köré gyűjti azokat a környékbeli termelőket, akik foglalkoznak a fajtával, és vakon kóstolják meg a futó tételeket: legyenek akár a legutóbbi, akár valamely korábbi évjárat borai.
„Általánosságban elmondható, hogy nem ismerjük egymás borait, ekképpen nem lehet rálátásunk a kéknyelű szortimentre sem – mondja Gergely, a rendezvényt életre hívó gondolatokról. – Kicsit mindenki egy saját, zárt burokban éli az életét, és a saját maga által felállított víziók szerint dolgozik. Ahhoz viszont, hogy borvidéki szinten fejlődni tudjunk, látnunk kell, hol tartunk most, és együtt kell megfogalmazni a célokat. Fontos a közös nevező.”
A szőlőfajta jegyei
A kéknyelű akkor muzsikál legszebben, ha hagyjuk türelemmel egy kicsit formálódni, érni. A Kéknyelű Ízlelőn szerencsére már koncepcionálisan is megkóstolják a három évvel ezelőtti évjárat tételeit. Így egy kis szünet után pohárba kerülnek a 2020-as, majd a 2019-es tételek is. Inspirálóan indul a sor, az élmény pedig egyre fokozódik. Érkeznek a körtés, birses, mézes, füstös, citrusos jegyek, helyenként megjelenik némi egzotikum, a lecsengés gyakrabban végződik minerális, ásványos világban pici sóssággal a végén. Sűrűbben emelgetjük immár a vizes poharakat is.
Ismét összenézünk, mi, szigorú borítészek, és immár azért, mert ahogy dolgozik a kéknyelű, úgy érkezik a felismerés: valami ilyesmit tud tehát a fajta. „Fontos megfogalmazni, hogy mi a kéknyelű – summáz Orodán György. – Olaszországban járva, Piemontban például igaz az, hogy a termelők a szőlőtermesztés első lépésétől kezdve tudják, mit is szeretnének létrehozni, és aszerint készítik a borokat. (Istvándy) Gergely, szívügyének tekinti a fajtát, szerepe elvitathatatlan. Ahogy én látom, a túlzott hordóhasználatot viszont a vendégkör általában nem kultiválja, az új hordót pedig abszolút nem. A mai kóstoló alapján én személy szerint úgy látom, hogy ezekkel a borokkal érdemes várni egy kicsit. Összességében azt mondanám, hogy 7-8 tételt kóstoltunk az este folyamán, amely kifejezetten komplex, élvezetes élményt nyújtott . Remélem, jövőre még több még jobb mintát kapunk majd.”
Ami, tekintettel arra, hogy 36 tétel került a poharunkba, nem is rossz arány. „Az, hogy ennyi bor volt a kóstolón, már önmagában pozitív – fogalmazza meg első konklúzióit Horkay András, a CEWI vezetője, aki szintén részt vett a kóstolón. – Visszaköszönt a mineralitás, a köves, fémes jelleg; egyértelműen felismerhető a borokban a borvidék. Szerintem a kéknyelűvel kapcsolatosan leginkább arról érdemes beszélni, hogy a borvidék és maga a fajta hogyan tudja egymást erősíteni.”
Badacsony jövőjét jelentheti a szőlőfajta
András nem csak kóstolói szerepkörben van jelen. Másnap a borászokkal együtt dugják össze a fejüket, hogy kidolgozzanak egyfajta eredetvédelmi rendszert a kéknyelűnek. Az eredményt egyértelműen pozitívnak látja. Mint mondja: ez az első alkalom, amikor a kóstoló után így összeültek, és elkezdtek polemizálni azon, milyen jó is lenne egy védjegy, klasszifikációval.
„Alapvetően az volt a kérdés, van-e a borászokban szándék, hogy elindítsunk valamit, és az derült ki, hogy egyértelműen megvan az igény. Kvázi bedobtuk a kavicsot a vízbe. Úgy látom, hogy egyelőre a középkategóriában lenne jó fejlődni, hiszen a borászoknak feltett kérdések alapján egyértelműen mindenki a prémiumkategóriába pozicionálja a fajtát. Így mindenféleképpen komplett szemléletváltásra lesz szükség.
A Badacsonyban óriási potenciál van, Somló és Tokaj magasságában kellene róla beszélni.
Azt gondolom, hogy mindenki az önmegvalósításra törekszik, hogy meg mutassa, miben más, mint a millió másik borvidék. A kéknyelű autochton fajta, úgy látom, hogy a helyi termelőknek ez emocionális ügy. Ez nincs sehol máshol a világon, ezáltal ez egy olyan pont, amelyben ők meg tudják különböztetni magukat a többiektől. Még akkor is, ha csak pár ezer vagy tízezer palack készül belőle egész évben.”
Ezzel a pár ezernyi palackos mennyiséggel pedig Istvándy Gergelynek további elképzelései is vannak: szeretne egy ízbankot létrehozni. Azaz, minden ilyen összejövetelen a legjobbnak kikiáltott borokból vásárolni és egy erre a célra felépített trezorban eltenni 50-50 palackot, a borokhoz tartozó komplett analitikával együtt, majd évről évre felbontani belőle egyet-egyet, hogy lássák, miben és hogyan fejlődött a kéknyelű. Így papíron, valamint organoleptikusan egyaránt ki tudják majd jelenteni, melyek a kéknyelű borok főbb ismérvei, és mit kell szem előtt tartania a termelőnek, amikor fajtabor készítésébe fog. „A csúcstámadás megindult” – nevet jóízűen Gergely, és mi kíváncsian várjuk a folytatást.
A teljes cikk a Vince Magazin 2023/3 márciusi lapszámában jelent meg.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Zsolt Cserna/Unsplash
