Ezeket próbálja ki feltétlen, aki izgalmasabbra vágyik egy szimpla proseccónál
A pinot nero vagy pinot noir rajongóinak Oltrepò Pavese borvidékét egyszer legalább látniuk kell: mutatjuk, kiket is érdemes itt felkeresni!
Ha már tudjuk mit keressünk, lássuk, merre is érdemes keresni. Az Oltrepò Pavesében eltöltött néhány nap bázisául a Rivanazzano Termében található Hotel Selvatico szolgált otthonul, és őszintén szólva nem is ajánlanánk mást a környékre kíváncsiaknak. Pláne nem abban az esetben, ha egyszer az életben szívesen kipróbálnának egy igazi, olaszok által évtizedek óta működtetett szálláshelyet, ahol egy kicsit a család mindennapi életébe is bepillantást nyerünk. Ahol a reggelit a mamma készíti (és nem mulasztja el a ferde pillantást, ha valaki rántottát kér), és ahol este a lánya főzi a vacsorát, akiről az a legenda járja, hogy a környék minden alapanyagának ismeri az eredetét, vagy hogy a felmenők hogyan hasznosították a konyhában. És ahol az eszpresszó éppen tökéletes.
Borok szárnyán
A régió minden borra szomjazó turistának kínál itt valamit; ha pedig már szóba került az autentikus olasz vendéglátás, akkor kezdjük is egy hamisítatlan olasz borászattal, a Bruno Verdivel. Aprócska faluban nyolcgenerációs borkészítés, ahol – nem szépítjük – a pince nem látvány, de tiszta, és ami leginkább számít, praktikus. A repertoárban pezsgőtől a fentebb is említett édes vörösig minden megtalálható, egyszerre hagyománytisztelő és innovatív stílusban, a tulajdonos-borász Paolo sallangmentes őszinteségével.
Nem messze fekszik tőle a Calatroni – a hely, ahol ha egy pillanatig elbambulunk, simán belefeledkezünk, hogy nem Champagne-ban (vagy Valdobbiadenében) üldögélünk egy helyi grower termelőnél. A pincéből kérés nélkül érkezik a legújabb kísérlet, a frissen degorzsált blanc de blanc, 2017-es évjárat. Jellemzően egyébként mindkét tény – évjárat, degorzsálás dátuma – errefelé megtalálható a címkén, tapasztalatom alapján legalábbis kifejezetten kevés a non vintage. Az organikusan művelt szőlőültetvények egészen a 450 méteres magasságig felkúsznak, ezt a különleges fekvést pedig parcellaszelektált pezsgőben zárják palackba: érdemes a Riva feliratot keresni a címkén. De van itt még rozé, brut nature és megannyi egyéb változat, a tulajdonosok kísérletező kedvének semmi sem szab határt. Ráadásul minden alacsony kéntartalommal készül, pusztán egészségügyi okokból.
Ahol a tradíció apákról lányokra száll
A Conte Vistarino pincészet, ahogyan a nevéből is kitűnik, nemesi hagyományokkal rendelkezik – némileg újragondolt, modern köntösben. Ők voltak az elsők, akik a pinot nero szőlőfajtával kezdtek el foglalkozni a borvidéken, ezt a vezérmotívumot pedig tovább vitték, és az elmúlt évek kényszerű hallgatását azzal koronázták meg, hogy megnyitották a Pinot Noir Házát. Maga a borászat a legifjabb generáció, Ottavia Giorgi di Vistarino kezében van, aki a régi épületet teljes egészében meghagyva, modernizálta az enteriőrt. A kevés pincészetnél megtalálható modern, csillogó technológia biztosítja, hogy a hozzájuk tartozó 100 hektárnyi szőlőterületről a lehető legmagasabb minőségű pezsgők és borok kerüljenek a palackba. Évszázados elegancia minden cseppjében.
Hozzájuk hasonlóan a Tenuta Travaglino is gazdag történelmi örökségre építkezik: az egykori középkori kolostorból a 19. században alakították ki a mai borászatot, amelyet jelenleg egy testvérpár igazgat. Cristina és Alessandro Cerri a világot beutazva, kitapasztalva tértek vissza Oltrepò Pavesébe, hogy gazdag örökségüket tovább vigyék. Ehhez pedig Donato Lanatiban találták meg a tökéletes társat, aki ma Olaszország egyik legnevesebb borászati szaktanácsadója. A munkája, valamint a fiatalok elhivatottsága hűen tükröződik az innen kikerülő borokban: elegáns buborékok mellett precízen elkészített csendesek, no és egy utánozhatatlan középkori atmoszféra bírja maradásra az idelátogatót.
Csodás pezsgők pinot nero alappal
A szívünk egy darabja biztosan a Ca’del Gé pincészeté. Az olasz viszonylatban relatíve új borászatot 1985-ben alapították, Ma három gyerek – két lány, és a szőlőben dolgozó fiú – viszi tovább. Stephania és Sara napindítónak egy „sima” brut nature pezsgővel kényeztet, majd egyből mélyvízbe dob: egy 2011-es millesimato magnum következik a sorban. Kekszes, kenyeres, gyümölcsös, sós, szikár szépség, selymesen gyöngyöző buborékokkal, készen arra, hogy rabul ejtse a gyanútlan borkalandor szívét, de az igazi különlegesség még hátravan.
És akkor itt egy apró intermezzóként megjegyeznénk, hogy az oltrepó pavesei, vagyis a zömében pinot nero alapra épülő pezsgők ereje a hosszú érlelésben (és persze az értő bánásmódban) rejlik. Ennek alaposabb tanulmányozásához érdemes felkészülni a 12-es szorzótáblából. A következő metodo classico ugyanis nem kevesebb, mint 168 hónapot töltött el seprőn, és egészen bámulatos. Az első korty után az ember csak úgy ott marad, egy ültőhelyében. Nem számít, hogy délelőtt 11, és még három tervezett pincelátogatás van aznapra előirányozva. Kéri a következő poharat, miközben azon tűnődik, hogy mégis micsoda igazságtalanság, hogy ez a borvidék nem világhírű?!
Pinot nero a franciák nyomdokain
Alig néhány kilométert gurulunk csak tovább, és bár a táj ugyanaz marad, a díszlet mégis más. A Frecciarossa birtokra megérkezve földbe gyökerezik az ember lába. A több mint 100 éve alapított pincészet alapító tulajdonosa, Mario Odero Londonból utazott Itáliába, körülnézni. Meglátta ezt a helyet, beleszeretett, majd visszatért Londonba, hogy eladva mindenét, megvegye. A fia vitte tovább az álmot, bejárta Champagne-t, majd Burgundiából hozta haza a tudást, és a klónokat. Az új borokkal olyan hírességeket nyűgöztek le, mint például Alfred Hitchcock, akinek levelét a mai napig hűen őrzik. Majd jöttek a nők, a renoválók, és a legifjabb leszármazott, Pietro, aki Párizst cserélte fel ezért a csodálatos birtokért. 22 éves, tavaly állt be ő is bort készíteni, az idei szüretből pedig saját kísérletezésbe is fogott. A pezsgők, a rizlingek, a pinot nerók, a vörös házasítás egytől egyig precízen és tökéletesen elkészítettek. De nem csak ez adja a birtok igéző erejét.
A föld rezgése, a káprázatos táj egyszerre varázslatos és hihetetlen. A féltető alatt szépen megterített asztal. A váratlan helyekről előbukkanó szelíd kutyák, a filmdíszletnek is beillő háttér előtt békésen legelésző tehenek (nagyok és hónapos kicsik is), az elrejtett pad, a Villa Odero évszázados tökéletessége, no és a lenyűgöző borok együtt repítenek el abba a manapság ritkán megtapasztalt érzésbe, amikor hirtelen minden a helyére kerül – nemcsak ott helyben, hanem azon túl is. Mert amikor ennyi szépség kumulálódik egy helyen, akkor hirtelen megszűnik a világban lévő rossz. Napokat lehet eltölteni itt, és a visszanyert energiával hazatérvén azt mondani, hogy rendben, kezdjünk otthon mindent újra, tiszta lappal, csak ezúttal lassabban. Hogy legyen idő végre igazán élni.
A teljes cikk a Vince Magazin 2023/11. novemberi lapszámában jelent meg.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Kalmár Borbála
