Kis pénzből jó borturizmust – tippek Sonia Ferchaud nemzetközi borturisztikai szakértőtől

A borturizmusnak számos hozadéka lehet egy pincészet számára, és akár teljesen egyedül építkezve is lehet sikereket elérni – mondja a Beyond the Wine borturisztikai vállalkozás alapító-vezetője, aki nemrégiben Budapesten tartott előadást.

Sonia Ferchaud testvérével és barátaival 2012-ben saját pincészetet alapított Franciaországban. A Domaine Orgâmicinnél a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek a borturizmusra. Mivel idővel ez vált Sonia fő szakterületévé, később megalapította a saját borturisztikai cégét. A Beyond the Wine-nal a Provence-i borvidék turizmusának felvirágoztatásáért dolgozik. Nem kis feladatra vállalkozott: főleg a napfényes, tengerparti Saint-Tropez városából próbál turistákat csábítani a szőlőültetvényekre. Hogy jól csinálja, arra bizonyíték, hogy Fiáth Attila őt kérte fel, vezesse a budapesti Executive Wine Academy – Wine and Spirits Management Programban a borturizmus tantárgyat. Ennek apropóján kért tőle interjút a Vince.

VINCE: Minden borászatnak szüksége van borturizmusra?

SONIA FERCHAUD: A borturizmus természetesen egy extra tevékenység, így extra erőforrást igényel. Azt mondom, ha valaki nem akarja, akkor inkább ne csinálja, mert a nem akarásból csak rossz dolog sülhet ki. Tudni kell azonosulni azzal, hogy a borainknál többet akarunk megmutatni magunkból.

VINCE: Ha valaki mégis belevág, mit remélhet tőle az esetleges extra bevételeken túl?

SONIA FERCHAUD: Növelni lehet az ismertséget, új piacokat, fogyasztókat érhetünk el általa. A boroscímkénkből imázs lesz: amikor valaki csak a boltban találkozik a palackjainkkal, nem fogja tudni, milyen sztori húzódik meg mögöttük. Ha viszont eljön hozzánk személyesen, saját szemével látja a birtokot, hallja a történetet, közelebb kerül, kapcsolódni kezd a borunkhoz.

VINCE: Milyen a jó borturizmus?

SONIA FERCHAUD: Nem létezik egységes recept, minden borászatnak magának kell éreznie, mi illik hozzá legjobban. Egy kis családi pince természetesen nem ugyanazt fogja csinálni, mint egy kombinát. Mások az eszközök, a kommunikációs csatornák, a befektetett összeg, az ár. Ki kell találni, mit szeretnénk és mi valósítható meg, hogy a végeredmény olyan legyen, amiben valóban hiszünk. Ezek lehetnek a legegyszerűbb dolgok. A borturizmus kapcsán az emberek hajlamosak mindig valami nagyszabású dologra gondolni, ami sok pénzbe, emberbe és időbe kerül. Sokszor azonban apró jó ötletekről van szó, amitől éppen csak hogy megváltozik a napi rutin az adott pincészetnél.

VINCE: Tudsz mondani utóbbira példákat?

SONIA FERCHAUD: Magyarországnak itt a furmint szőlőfajta, amivel szinte sehol máshol nem találkozni és még az országon belül sem termesztik mindenhol. Ki lehet tenni táblákat a furmint ültetvényekhez, amiben elmagyarázzuk, mi is ez a fajta, honnan származik, milyen tulajdonságokkal bír. Nagyon egyszerű dolog, de még a bor iránt nem érdeklődő, amúgy csak arra kiránduló emberek is élvezni fogják. Ez már borturizmus. De az is borturizmus, ha képeket, videókat osztunk meg magunkról a közösségi felületeken, amiben például munkatársaink beszélnek a munkájukról. Minden borászatnak van története, márpedig a történetmesélés a borturizmus egyik alapja. Lehet szó a családról, a szőlőről, bármiről, csak lássák a fogyasztók, hogy kik vagyunk.

Végül, bár nem gondolnánk, nagyon vonzó, ha egy borászat gyerekbarát. Egy az asztalra kitett, hordó formájú edény, amiben csokoládé van, egy játszósarok és a szülők máris szívesebben választanak minket. Tudják, hogy nálunk a gyerek el fogja tudni foglalni magát, amíg ők kóstolnak. Sok szülő azért nem indul el bortúrára, mert aggódnak, hogy majd nem tudnak ott mit kezdeni a gyerekükkel, vagy a gyerek nem fog jól viselkedni. Egy játszósarok nem egy nagy ügy, de máris ki tudunk tűnni ezzel a fajta vendéglátással.

VINCE: Van már játszósarok és videó. Még el is kell juttatni ezeket a fogyasztókhoz. Ezt hogyan tehetjük leghatékonyabban?

SONIA FERCHAUD: A borturizmus valamennyire öngerjesztő folyamat. Ha sikerül meggyőzni az első embereket, ők majd posztolnak, képeket osztanak meg, amiket már mások is fognak látni. Ezek az első fecskék lehetnek a borászatot már körülvevő közösség tagjai. A partnerek, a borvidék turisztikai irodája, helyi vendéglősök, bárki. Kérni kell a segítségüket, de mint mondtam, történet is kell hozzá, amit majd a fogyasztók meg fognak hallani. Ha csak annyit kommunikálunk magunkról, hogy borokat készítünk, az kevés. Az nem történet. Azt mondjuk el inkább, hogy már öt generáció óta ebben a pincében dolgozunk, hogy egy vulkán közelében van a birtokunk, hogy nálunk a tavon is lehet bort kóstolni. Máris megváltozik az üzenet, a kommunikáció lesz célközönség is, akit ez érdekel. Lassú munka, de működik.  

VINCE: Említetted a közösséget, a borvidéket, mint katalizátort. De mi van akkor, ha közel-távol én vagyok az egyetlen, aki borturizmust szeretne, vagy nem tudunk együtt dolgozni, mert mindenki mást ért borturizmus alatt?

SONIA FERCHAUD: Ez sok helyen létező probléma és valóban megnehezíti a fejlődést. Ha egyedül maradunk, fokozottan igaz, valamivel nagyon ki kell tűnni, hogy megtaláljanak. Olyat kell kínálni, amit szinte csak nálunk talál meg az ember. De azt is fontos tudni, hogy együttműködő partner nem csak a borágazat szereplője lehet. Lehet az egy étterem, de még egy másik ország borkereskedője is, aki nagyon hisz benned és aki pontosan azokat a fogyasztókat tudja megszólítani, akik nyitottak lehetnek erre. Természetesen mindenki versenyez egymással, hogy az ő borát vegyék meg, de az összefogással mindenki nyer. Ezzel még a mi Beaujolais borvidékünk is küzd. Gyakorlatilag nincsenek ott ismert nevek, sok apró faluból áll a borvidék, így a világon mindenki issza, nagyon kevesen utaznak el oda.  

VINCE: Ha már nevek: a budapesti Executive Wine Academy – Wine and Spirits Management Program keretében tartott előadásodon mutattál jó példákat borvidéki borturizmusra. Többek között Kaliforniát és az új-zélandi Marlborough-t említetted. Közös ezekben, hogy van legalább egy húzónév, azaz világszerte ismert borászat. Ez egy szükséges minimum?

SONIA FERCHAUD: Nyilvánvalóan segít, ha van egy ismert név, akinek a kedvéért ellátogatnak a borvidékre. De ez önmagában amúgy még kevés. Kell infrastruktúra, szálláshely, vendéglátás. Ha ezek hiányoznak, senki nem fog nem hogy ott maradni, de oda elindulni se.

VINCE: Hogyan látod, mik Magyarország erősségei, gyengeségei a borturizmus tekintetében?

SONIA FERCHAUD: Erősség mindenképpen a már említett furmint vagy Tokaj egyedülállósága. És ide sorolnám még a budavári Borfesztivált is. Talán a magyarok nem is tudják, de rengeteg országból érkeznek kifejezetten erre az eseményre. Erre még jobban lehetne építeni. Gyengeség talán az infrastruktúra és a nyelv – bár utóbbiról nyilván senki nem tehet. És baj az is, hogy a tokajin kívül nem igazán ismertek a magyar borok. Ezt kéne sulykolni az emberekben, hogy van itt még bőven kiváló bor és gyönyörű táj.

VINCE: Tokaj kapcsán muszáj megkérdezni: a szintén a desszert borairól híres francia Sauternes hogyan küzd meg azzal, hogy jelentősen visszaesett a világban a kereslet az édes bor iránt?

SONIA FERCHAUD: Nem kis részben a borturizmus segítségével próbálnak túllendülni a nehézségeken. Régen halandó ember alig juthatott be a Yquemhez, ma már meg lehet őket látogatni. És még így is kitűntetésnek vesszük, hogy beléphetünk a kapun. Bordeaux-ban ugyanez a helyzet. A chateau-kban szállodákat rendeznek be. Talán nem fogy ettől több boruk, de mégis több pénzt hagy náluk az ember, ráadásul jobban fog kötődni és még a hírüket is viszi a világban. Azt gondolom, ez Tokaj számára is követendő példa lehet. Az adottságok abszolút megvannak, ezekre kell építeni és folyamatosan fejleszteni. Anélkül nem megy.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Sonia Ferchaud / Elia Kuhn Photographe