100 éves lett az OIV

Új székház, új mottó és egy világkongresszus a centenáriumi évben.

A századik évforduló alkalmából a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) 2024-et a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánította. A szervezet gazdag történelmének megünneplésére számos rendezvényt tartanak az év során és szerte a világon. Az év az OIV új székházának felavatásával és a 45. bor-világkongresszussal zárul a franciaországi Dijonban.

A centenáriumi év mottója „A holnap bora és szőlője”. Különféle kezdeményezések és tevékenységek valósulnak meg a szervezet történelmi utazásának megünneplésére. Emiatt az OIV elindítja a Szőlő- és Borvárosok Nemzetközi Hálózatát, hogy elismerje azt a felbecsülhetetlen hozzájárulást, amelyet a szőlőhöz köthető városok tettek a szervezethez e 100 év során.

Az OIV-t 1924-ben hozták létre Office International du Vin (Nemzetközi Borhivatal) néven a globális borászati helyzet harmonizálása érdekében – olvasható a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a szervezet történetét bemutató cikkében. Az írásból kiderül, az intézmény megalapításának gondolata tulajdonképpen még korábbra vezethető vissza. 1874-ben, az európai szőlőtermesztést szinte teljesen elpusztító filoxéra-katasztrófa után Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria és Németország szőlőtermesztői összegyűltek Montpellier-ben. Az október 22-től 30-ig tartó kongresszuson közösen igyekeztek megoldást találni a rettegett rovar leküzdésre.

Harmincöt évvel később a filoxéra-válságot sikerült legyőzni, de újabb, alattomosabb veszély fenyegette a szőlőtermesztést. A termelés és a kereskedelem anarchikus terjeszkedése lehetővé tette az ipari méretű borhamisítás. A világpiacot ellepte a mindenféle, bornak tévesen címkézett ital. 1908-ban és 1909-ben két kongresszust tartottak, az egyiket Genfben, a másikat pedig Párizsban, hogy megvizsgálják ezt az aggasztó problémát. Komoly előrelépés történt a bor kezdeti meghatározásának javaslatával, valamint az 1891. évi, a hamis eredet-megjelölések visszaszorításáról szóló madridi egyezmény alapelveinek megerősítésével.

Ez a fejlődés, amelyet az első világháború akasztott meg, 1918-ban újraindult, köszönhetően a bortermelő országok nemzetközi konferenciájának. Ennek programjában a vámtarifák felülvizsgálata, az országok közötti kereskedelem szabályozása és egy nemzetközi testület létrehozása szerepelt.

Aztán 1922-ben a franciaországi Société d’Encouragement à l’Agriculture, amely továbbra is aggódott a globális borhelyzet miatt, egy nemzetközi borászati szervezet létrehozását javasolta Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Magyarország, Tunézia és Luxemburg képviselőinek részvételével.

Az ötlet a következő évben, a genovai konferencián ismét előkerült. Ott a résztvevők elhatározták, hogy külön, korlátozott találkozót tartanak Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország és Portugália között, hogy komolyan megvizsgálják egy ilyen szervezet létrehozását. Ezen országok küldöttei úgy döntöttek, hogy néhány hónappal később, június 4. és 6. között Párizsban ismét találkoznak. Megállapodtak abban is, hogy a képviselt államok közös költségén állandó nemzetközi irodát kell fenntartani.

Konkrét döntések azonban ekkor még nem születtek. További két konferenciára volt szükség, amelyeket 1924-ben ismét Párizsban hívtak össze, hogy megvizsgálják a nemzetközi testület létrehozásának lehetőségeit és eljárásait. A hosszas vitáik rámutattak, milyen nehéz minden aggályt leküzdeni. Végül 1924. november 29-én megállapodást írtak alá a Párizsi Nemzetközi Boriroda létrehozásáról.

Ennélfogva jogilag megszületett az OIV, de csak akkor jöhetett létre, ha legalább öt ország letétbe helyezte ratifikációs dokumentumát, ahogyan azt a megállapodás előírja. A szükséges számú ratifikációra tehát még három évet kellett várni. 1927. december 5-én végül megtarthatták az alakuló ülést.

De milyen állapotban is volt a borászat 1924-ben? A század eleje óta a szőlőtermesztés már nem korlátozódott néhány országra. Fokozatosan meghódította Észak-Afrika, Latin-Amerika, Fokváros, Ausztrália és az Egyesült Államok főbb régióit.

Nagy társadalmi, demográfiai és gazdasági jelentőségű mezőgazdasági tevékenységről van tehát szó, amelynek látványos fejlődése szervezetlenül ment végbe, számtalan nehézségbe sodorva a borvilágot. A csalás továbbra is elterjedt volt, a borra kivetett adók pedig gyakran abnormálisan magasak. Az itallal szembeni előítéletek komoly és felelősségteljes információk hiányában egyre növekvő ellenségeskedést szítottak. Ezek legélesebb formája a teljes tilalom volt. Az Egyesült Államok, majd Finnország példája átterjedt Európába, megfertőzve Svájcot, Ausztriát és Dániát. Ami a termelést illeti, folyamatosan nőtt a szőlőterületek bővítésének, a magasabb terméshozamoknak, a hibridek ellenőrizetlen használatának stb. köszönhetően, miközben a fogyasztás és a kereskedelem stagnált. Minden tényező adott volt ahhoz, hogy súlyos válság kirobbanjon.

Ebben az anarchikus világban jött létre az Office International du Vin.

A hivatal kezdettől fogva rendkívül összetett feladatokkal szembesült. Bátran és magabiztosan küzdött meg velük, a borvilág akkori legkiemelkedőbb alakjainak aktív együttműködésére támaszkodva, első elnöke, a francia Edouard Barthe irányítása alatt, és az első igazgató, Léon Douarche energiájának köszönhetően.

Címlapfotó: Maja Petric / Unsplash