Maximális pontszámot kapott egy magyar bor a világ legismertebb borszakértőjétől

A maximális pontszámot becslések szerint csak minden 1000. bor szokta megkapni.

A brit Jancis Robinson vitán felül a világ egyik leghíresebb és legelismertebb borszakértője. A szinte Bibliaként kezelt A bor világatlasza könyv társszerzője, az 1953-ban alapított Master of Wine szakmai cím tulajdonosa. Utóbbit rajta kívül alig négyszázan mondhatják el magukról a világban. (Ráadásul ő volt az első, aki borbírálóként és nem borkereskedőként szerezte meg a címet.) Borleírásai, értékelései zsinórmértéknek számítanak úgy a kereskedők, mint a fogyasztók körében. Ennek megfelelően évente ezres nagyságrendben kap és kóstol borokat, hogy aztán elmondja a véleményét. A legtöbb, 100 pontos skálán értékelő borszakértővel ellentétben Jancis Robinson az 1975-ben saját maga által kifejlesztett 20 pontos skálát használja. A maximális 20 pontot csak nagyon kevés bor szokta megkapni: egyes becslések szerint csak minden 1000. általa és csapata által lekóstolt tételt találnak tökéletesnek.

Tokaji aszú, ami könnyeket csal a szembe

Ennek fényében különösen bravúros, hogy a 2025 júliusában közzétett listájukon egy magyar bor a maximális 20 pontos eredménnyel szerepel. A nem mindennapi bravúrt a mádi Lenkey Pincészet 6 puttonyos tokaji aszújának 1999-es évjárata érte el. A pincészet megosztotta Facebook-oldalán Jancis Robinsonék írásos értékelését is.

“Sötét borostyánbarna. Egy bor, amelynek illata olyan, mint egy régi kőkápolnáé. Templomi padok, kőlapok, a tömjén halvány illata, szárított levendula. Oolong tea. Lélegzetelállító. Szédítő komplexitás. Az édesség beleszivárgott a savasságba, és lehetetlen megkülönböztetni őket, de úgy mozognak a borban, mint egy térképész tollja, amely az emlékezetből rajzolja meg a múlt kontúrjait. Egy pillanatra sherryre, porra és szárított narancshéjra, mézeskalácsra és muscovadóra emlékeztet. Aztán hirtelen édes narancs, klementin, lime arpeggiója, és a bor lerázza a port a cipőjéről, és tangózni kezd, vakmerő, élénk, vad és csodálatos élettel. Aztán lelassul; rózsák, rózsasziromok, mély naplemente vörösre sült birs; ánizs, szegfűszeg, gyömbér, paprika, fahéj, fűszerek suttogása minden szünetben és térben. Lehetetlen szavakat találni, amelyek leírnák az elsöprő frissességet, a finoman bonyolult összetettséget, az intenzív koncentrációt és mégis éteri súlytalanságot, a kísérteties érzést. Könnyeket csalt a szemembe.”

Címlapfotó: Thomas Martinsen / Unsplash