Hazai kertekben is népszerű a cserje, aminél a növény mérgező, a termés finom és tápláló
Régóta jelen van a hazai kertekben, mégis sok félreértés övezi megítélését.
Élénkpiros bogyói, sárga virágai és tövises ágrendszere egyszerre teszik látványossá és megosztóvá a borbolyát. Kerttulajdonosok, állattartók és kistermelők gyakran teszik fel a kérdést: vajon mérgező növényről van szó, vagy biztonsággal hasznosítható a termése? – teszi fel a kérdést cikkében az agroinform.hu.
Mint írják, a Berberis fajok közé tartozó lombhullató vagy örökzöld cserjéket elsősorban sövényként, védőnövényként és díszcserjeként alkalmaznak. Tövisei miatt kiváló természetes kerítést alkot, sűrű lombja pedig hatékony takarást biztosít.
Tavasszal nyíló, sárga virágai jelentős nektárforrást kínálnak a beporzó rovarok számára, míg az őszi termések fontos táplálékot jelentenek több madárfajnak. Emiatt a borbolya ökológiai értéke kiemelkedő.
A borbolyafajok többsége alkaloidokat – elsősorban berberint – tartalmaz. Ezek az anyagok főként a levelekben, a kérgében, a gyökérzetben és sok esetben a termésekben is jelen vannak.
Embernél és állatoknál nagyobb mennyiség elfogyasztása emésztőrendszeri tüneteket, hányást, hasmenést válthat ki. Ez az oka annak, hogy a díszborbolyák többségének bogyója nem tekinthető ehetőnek, még akkor sem, ha látványra csábítónak tűnik.
A közönséges borbolya (Berberis vulgaris) különleges helyet foglal el a nemzetségen belül. Ennél a fajnál a bogyók nem tartalmaznak toxikus alkaloidokat, így emberi fogyasztásra alkalmasak. Fontos hangsúlyozni, hogy csak a termés ehető, a növény többi része továbbra is mérgező.
A savanykás ízű bogyók C-vitamin-tartalma jelentős, ezért hagyományosan lekvár, zselé, szörp, illetve szárított fűszer formájában dolgozzák fel. A borbolya termése a Közel-Kelet gasztronómiájában ma is elterjedt alapanyag.
Címlapfotó: guibolduc / Unsplash
