„Megváltozott a borpiac” – interjú a bezárt Kóstolom borbár egyik tulajdonosával

A kedvelt budai borbár bezárásának okairól, a magyar borpiac állapotáról és a további terveiről kérdeztük Pintér Zsoltot.

VINCE: 2025. február elején posztoltátok ki, hogy 7 év után nem folytatjátok a Kóstolom borbár üzemeltetését. Az indoklás szerint életetek más irányba fordult. Ez mit jelent pontosan?

PINTÉR ZSOLT: A Kóstolom borbárnak kezdettől fogva a húgom, Zsanett volt a szíve-lelke. Üzletvezetőként ő vállalta a legnagyobb részt. Én a marketingben, kommunikációban, rendezvényszervezésben segítettem neki. Az elmúlt pár évben nagyon megváltozott az életem, más irányba indultam el. Egyre kevesebb időm maradt a borbárra, nem tudtam annyira odafigyelni rá, amennyire kellett volna. Zsanett pedig úgy érezte, egyedül nem tudja folytatni. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a borral való foglalkozás a vendéglátásban az utóbbi időben egyre nehezebb lett.

VINCE: Arra az általános jelenségre célzol, hogy esik vissza a borfogyasztás, vagy más egyéb tényezők is nehezítették a dolgotokat?

PINTÉR ZSOLT: A Covid után nagyon megváltozott a piac. Előtte sokkal kiszámíthatóbb volt a vendégforgalom. Sok szakértővel beszélgettem, akik szerint maga a Covid tette be a kaput. Szerintem viszont a bor már korábban beállt egy lefelé ívelő pályára, a járvány csak felerősítette ezt a folyamatot. Az emberek rájöttek arra, hogy otthon is lehet borozni. Megveszik a bort, főznek hozzá egy vacsorát és áthívják a barátokat. Ennek megfelelően Covid után a vendégek nem tértek vissza hozzánk. És persze az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a rezsiköltségek az egekbe szöktek. Az alkalmazotti bérek a járulékokkal együtt nagyjából a kétszeresére növekedtek három év alatt. Ezt az árakkal képtelenség lekövetni.

Szintén fontos szempont, hogy elárasztottak minket a külföldi borok. Nagyon jó áron lehet egyre könnyebben külföldi borokat beszerezni. Ez komoly konkurencia a magyar bornak, amire mi a koncepciónkat építettük. Végül, de nem utolsó sorban, az ingatlanpiac elég jól dübörög. Ha valamikor, akkor most érdemes váltani és koncentrálni az erőforrásainkat. Úgy döntöttünk tehát, hogy ingatlanostul, cégestül, brandestül, jövedéki raktárostul, berendezéssel együtt áruba bocsátjuk a Kóstolomot.

Megmaradhat a Kóstolom

VINCE: Vannak érdeklődők, akik átvennék és borbárként vinnék tovább?

PINTÉR ZSOLT: Több érdeklődő is van, aki borbárban gondolkodik. Azt gondolom, akinek van egy boriskolája, borászata vagy egyéb boros érdekeltsége, annak a Kóstolom egy ékkő lehetne a portfólióban.

VINCE: Említetted, hogy a te részed a marketing és a rendezvények szervezése volt. Ha csak te léptél volna hátra és ezek kiesnek, nem lett volna életképes a Kóstolom? Marketing és rendezvények nélkül, pusztán a törzsközönsége által nem képes fennmaradni Belbudán egy bejáratott borbárt?

PINTÉR ZSOLT: A törzsközönség biztos alapot jelent, de annyit nem, hogy megérje üzemelni. Nem a legforgalmasabb helyen vagyunk, ahol az utcáról tömegek térnek be. Mi a forgalmat jelentős részben a rendezvényekre építettük. A rendezvények alatt és közben történő fogyasztásra, vásárlásra és egyéb járulékos bevételekre.

Vízválasztó Covid

VINCE: Mondod, hogy Covid nélkül is lejtmenetben volt a borfogyasztás. Ez min volt leginkább tetten érhető nálatok?

PINTÉR ZSOLT: A mi törzsközönségünket a középréteg teteje, a felső réteg alja jelentette. Egyértelműen látszódott, hogy szűkültek az ő anyagi lehetőségeik. Aki korábban napi szinten járt hozzánk, az később már csak heti vagy havi szinten. Láthatóan elfogyott az emberek pénze. Márpedig ez legelőször többek között a borbárokon csapódik le. A borbár a „szuper, ha megengedhetjük magunknak” kategória. Erről mondunk le először és inkább veszünk egy bort a boltban vagy a webshopból és megisszuk otthon a borbárokkal.

VINCE: Ez egy általános jelenség. Előfordulhat, hogy a borbároknak egy időre befellegzett Magyarországon?

PINTÉR ZSOLT: Ezt egyáltalán nem gondolom. Azok a borbárok, ahol a borkultúrát megpróbálják kicsit lazábbra venni és vegyíteni az általános bárkultúrával, sikeresen tudnak működni. Nagyon jól ki tud egészíteni egy borbár egy portfóliót, ha például rendezvényhelyszínként is működik és folyamatosan izgalmas programokat kínál a fogyasztóknak. Pláne most, hogy visszatértek Budapestre a külföldi turisták. Egyre többen jöttek hozzánk is, mert érdeklik őket az olyan szőlőfajták, amikkel sehol máshol a világon nem találkozhatnak, vagy például a tokaji aszú, ami, valljuk be, a magyar közönséget annyira nem érdekli. Ehhez a fejlődéshez továbbra is szeretném hozzátenni a magamét, de már máshogyan.

Borbármarketing helyett borászatmarketing

VINCE: A Facebook tanúsága alapján maradtál a bormarketingnél, csak most már pincészeteknek csinálod. Első körben borászok közreműködésével készített videós tartalmakat töltöttél fel. Ebben látod a jövőt?

PINTÉR ZSOLT: Húsz év boros tapasztalattal rendelkezem, nem csak a vendéglátó és rendezvényszervező vonalon, hanem online és webshop vonalon is. Abban látom a jövőt, hogy partnereimmel erős szövetséget építek és valamilyen módon szemmel láthatóan növelem az eredményességüket. Az eredményesség fokmérője sokféle lehet. Malatinszky Csabánál a brandet szeretnénk még feljebb pozícionálni itthon és külföldön egyaránt, míg a Cseri Pincészetnél például a fő fajtájukra, a rajnai rizlingre koncentrálunk.

Első projektem, „A bor szerintem” is erről fog szólni. Olyan borászok csatlakoznak, akik segítik azt a fajta kulturális beágyazódást, ami nagyon elmaradt az elmúlt tíz évben. Akikkel együtt megpróbálunk nagyon közvetlenül kommunikálni a borokról, hogy a magyarokat visszavezessük a borfogyasztáshoz. Már szervezem az első szakmai rendezvényemet, ami a rajnai rizling köré fog épülni. Szeretném felhelyezni a fajtát a hazai bortérképre, illetve a magyar rajnai rizlingeknek pozícióját erősíteni a nemzetközi piacokon. Arról fogunk beszélgetni borszakírókkal, sommelier-kkel, borászokkal, hogy a rajnai mit jelent itthon és mit kell tennünk azért, hogy külföldön is még sikeresebbek legyünk a fajtával.

A rajnai rizling az új furmint?

VINCE: A furminttól kezdve a kékfrankoson át már sok mindenről gondoltuk, hogy meghozza a magyar boroknak az áttörést. Szerinted ez a rajnai rizlinggel sikerülhet, egy olyan fajtával ami első sorban nem is hozzánk kötődik?

PINTÉR ZSOLT: A rajnai rizling az egyik legnépszerűbb fajta a világon, miközben távolról sem telített a piaca. A rajnai rizling egyik otthonának számító ausztriai Wachau borvidéken 275 hektáron terem rizling, nálunk közel 1300 hektár a termőterülete. A rajnai tud termőhely-specifikus lenni, de közben van egy olyan felismerhető karaktere, amit szeretnek a fogyasztók. És nagyon sok magyar borász rendkívüli minőséget tud produkálni belőle. A prémium kategóriás magyar rajnai rizling tételek jó áron mennek külföldre. Mondhatni tehát, hogy sikert érünk el velük.

Ez sokkal inkább lehet szerintem kapudrog a magyar borok felé, mint egy hárslevelű vagy egy juhfark. Utána majd lehet a magyar fajtákat bemutatni. Nem kell nekünk feltalálni a melegvizet és felépíteni egy új piacot, inkább használjunk ki egy olyat, amit Ausztria és Németország már felépített. A magyar borstratégia az elmúlt húsz évben nem tudott komoly nemzetközi sikert felmutatni. Miért ne lehetne akkor most ezzel tenni egy próbát? Szerintem komoly potenciál van benne.

VINCE: Termeljen tehát akár Tokaj is rajnait a furmint és a hárslevelű helyett?

PINTÉR ZSOLT: Tokajban egyre több jó rajnairól hallani és senkit nem érdekel, hogy nem nevezhetik tokajinak. A borkereskedő azt nézi, hogy jó-e a bor és nem azt, hogy honnan jön, meg hogy eredetvédett-e. Sőt, a sztori ettől még izgalmasabbá válik számára. Még egyszer mondom, az elmúlt évtizedekben már egy csomó mindent kipróbáltunk, de továbbra is várat magára a nemzetközi áttörés. Én ezt most megpróbálom, a saját bőrömet viszem a vásárra. Az üzenet, a rajnai rizling már megvan, hozzá pedig összerakok egy olyan piacra viteli stratégiát, amit még nem látott a magyar borágazat. Hiszek benne, hogy sikert fogunk vele elérni.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc