Hulladékból született a második világháborúban, mára divat lett ez az üditőital

A második világháborúban a kényszer és egy hadüzenet szülte az eredeti változatot, a ma ismert íz később született meg.

A kokacserjéből és kóladióból kinyert koffeinből előállított Coca-Cola történetét – melyet eredetileg orvosi céllal hoztak létre – egy korábbi cikkben már elmeséltük. Arról viszont még nem esett szó, hogy a vállalat másik ikonikus terméke, a Fanta pontosan milyen körülmények között született meg.

A Fanta keletkezésének van közé a már említett Coca-Colához. Mark Pendergrast For God, Country and Coca-Cola (Istenért, hazáért és a Coca-Coláért) című könyve szerint a történet 1923-ra nyúlik vissza. Robert Woodruffot ekkor választották a The Coca-Cola Company elnökévé. Az elsődleges tervei közé tartozott, hogy globális márkát építsen ki, ami sikerült is neki. A kisebb-nagyobb buktatók ellenére az ital szépen lassan elterjedt Európában is – foglalta össze a kezdeteket a Business Insider.

Hatezerről százezerre

A német leányvállalat élére egy Ray Rivington Powers nevű amerikai üzletember került, aki a feljegyzések szerint kiváló értékesítő volt. A Coca-Cola eladásait évi hatezer ládáról százezerre tornázta fel. Mivel azonban felelőtlenül kezelte a bevételeket és a papírmunkát is elhanyagolta, a leányvállalatnak pénzügyi problémái lettek. Fontos megemlíteni, hogy mindeközben 1933-at írunk, amikor Adolf Hitler hatalomra került, és kezdetét vette a Harmadik Birodalom uralma. Ez új korszak beköszöntét jelentette nemcsak Németország, hanem a Coca-Cola számára is.

A vezetői székbe Powerst követően a német származású Max Keith került. Neki feltett szándéka volt, hogy megmentse a részleget, így újrapozícionálta a márkát: nem amerikai találmányként, hanem célzottan a németeknek készült termékként hirdette. Az 1936-os berlini olimpia kiváló alkalmat jelentett a reklámozására, ám a márkát ekkor már horogkeresztes zászlók mellett lehetett látni (csakúgy, mint más cégeket ebben az időszakban). Érdekesség, hogy a Coca-Cola logója később megjelent számos Hitlerjugend (a Nemzetszocialista Német Munkáspárt 1922-1945 között működő ifjúsági szervezete) rendezvényen is. Habár Keith soha nem csatlakozott hivatalosan a náci párthoz, a vállalat túlélése érdekében együttműködött a rezsimmel, legalábbis Pendergrast szerint.

Megszűnő utánpótlás

Amikor az Egyesült Államok 1941-ben belépett a második világháborúba, Németország hivatalosan az ellenségévé vált. Ennek eredményeként a Coca-Cola szirup szállítása Németországba leállt, a leányvállalatot pedig gyakorlatilag elvágták az anyacégtől. Annak ellenére, hogy a legtöbb nemzetközi cég erre az időszakra teljesen leállt, Keith úgy döntött, hogy létrehoz egy kizárólag Németország számára készülő üdítőt. Vegyészeivel olyan szénsavas italt kevertetett, ami valamelyest emlékeztetett a Coca-Colára – koffeint tartalmazott, az íze pedig nehezen beazonosítható volt. A titkos, kóla ízét meghatározó aroma helyett azonban olyan alapanyagokra koncentrált, amiket a háborús helyzetben is könnyen be lehetett szerezni. Így az főként élelmiszeripari hulladékból készült: különböző gyümölcsmaradékokból, valamint a tejipari melléktermékből, a tejsavóból. Az így kapott ital eredetileg halvány bézs színű volt, és inkább a mai gyömbérsörre emlékeztetett.

Fanta, a fantázia szüleménye

Pendergrast kutatása szerint a névválasztásnál Keith arra kérte az értékesítési csapatot, hogy „engedjék szabadjára fantáziájukat”. Így született meg a Fanta, amitől azt remélték, hogy megmenti a német leányvállalatot. Végül teljesítette a hozzáfűzött reményeket, ugyanis az iránta való kereslet robbanásszerűen megnőtt. Ekkoriban a cukor hiánycikk volt, a Fanta pedig rendkívül édes. Emiatt sokan használták főzés során az ételek ízesítésére. Az eladások fokozatosan nőttek, így lassan alapélelmiszerré vált.

Keith a Harmadik Birodalomban szerzett kapcsolatait felhasználva elérte, hogy ő felügyelhesse Németországban és a megszállt területeken működő Coca-Cola-gyárakat. Ez lehetővé tette számára, hogy egész Európában elterjessze a Fantát, ezzel más leányvállalatokat is megmentve a bezárástól. A legenda szerint a háború végéig nagyjából 3 millió ládát adtak el Németországban. Amikor a szövetségesek bevonultak a német Coca-Cola gyárakba, a Fanta gyártása leállt, Keith pedig átadta a termékből származó nyereséget az atlantai központnak.

Sokan nem tudják, de a ma is ismert Fanta nem az eredeti ital továbbfejlesztése, hanem egy teljesen újragondolt változata, más alapanyagokból. A jelenleg is kapható verziót 1955-ben mutatták be Olaszországban, Fanta Orange néven – gyümölcshulladék helyett valódi citrusfélékből állították elő.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Luca Discenza / Unsplash