Klímapara: jöhet az alternatív csomagolású borok kora?
Fenntartható, környezetbarát csomagolási megoldások a borvilágban. Körülöttünk minden zöldül, miért ne tenné ezt az italszektor is?
Idehaza a Mad Wines volt az első, aki a nagyok közül nagyot mert húzni, és néhány évvel ezelőtt piacra dobta pléhdobozos borát. Nem máshonnan, mint az ország első számú borvidékéről, vagyis Tokajból (legalábbis ami kis hazánk nemzetközi borporondon való létét illeti). Ott, ahol a mai napig is magyar viszonylatban talán a legszigorúbb az eredetvédelem, ott, ahol az olykor akár milliókat érő tokaji aszúcsodákat palackozzák. A lépésért a Mad Wines a közösségi média önjelölt megmondóembereitől aztán kapott hideget-meleget (de többnyire azért inkább hideget), pedig a „fenntartható” egyre nagyobb hívószó a borvilágban is. Ahelyett, hogy nagyon a mélyére ásnánk, hogy az üveg többségében miért nem az, mindenki gondoljon bele, mikor váltott vissza palackot legutoljára. A Mad Winesról még lesz szó ebben az írásban, de haladjunk szépen sorban.
A Covid-éra magával hozott mást is: hirtelen hiánycikk lett az üveg, vagy ha volt is, jóval többet kértek érte, mint addig. És mivel a bor ott állt a pincében, valahogyan pedig csomagolni kellett, kényszerszülte megoldások is lettek. És ha már így volt, a megoldók zászlójukra tűzték azt a szót, hogy akkor az új csomagolás legyen fenntartható. És, ami akkor még szintén fontos volt: érintésmentesen kiszállítható.
Nem minden kerek
A hiányra tehát meg is érkeztek válaszul a lapospalackok. Közös jellemzőjük, hogy újrahasznosított műanyagból készültek, üveges változatukhoz képest jóval könnyebbek – így már a szállításuk során is környezetbarátabb termékek. Ráadásul, ha kiürültek, újrahasznosíthatóak. Jó eséllyel nem töri össze őket a futár, aki, ha esetleg nem vagyunk otthon, akkor a postaládába is be tudja dobni. Nagyjából ennyiben ki is fújt ezeknek a palackoknak az előnyös tulajdonsága, hiszen műanyagban tárolni a bort hosszú ideig azért nem lehet, és a lassan újraépülő világ visszahozta az üveges megoldásokat. A lapospalackos borok világa olybá tűnik, hogy kérészéletű maradt (bár a fenti kép is példázza, nem mindenhol), idehaza pedig esélyük sem volt elterjedni.
Egy klímaaktivista pincészet
Covid szülte üveghiány ide vagy oda, a világunk szépen lassan zöldre vált. Egyes tanulmányok szerint a palackozás és a csomagolás felelős a bor szén-dioxid-kibocsátásának 42 százalékáért. (A 2019-es Vince különszámban foglalkoztunk ezzel a témával bővebben.)
A bortermelők célja, hogy valami egyedit tegyenek le az asztalra, lehetőleg olyat, ami megkülönbözteti őket a többiektől. Az, hogy egy bor organikus szőlőművelésből származik, egyre általánosabbá válik. A Magyar Bortörvény is úgy mozdult el az elmúlt években, hogy kicsit szigorúbban ugyan, de ebbe az irányba terelje a termelőket. A Bormarketing Ügynökség első reklámkampányának fókuszában a fiatalok állnak. Ahogyan Rókusfalvy Pál beszámolt róla a Pezsgőkonferencián, ők azok, akiknek a fenntartható művelésből származó bor már alap kell, hogy legyen. A mai huszonévesektől nem áll távol a klímaszorongás sem, így érthető módon az után a palack után nyúlnak legszívesebben, amelynek a marketingje az ő gondolatiságukhoz illeszkedik. Legyen szó akár könnyített üvegről, vagy, valami egészen egyedi megoldásról.
Ez utóbbira, vagyishogy alternatív csomagolással egy termelő kitűnhet a többiek közül, jó példa a nagy presztízzsel bíró Ruinart champagne ház. Az úgynevezett second skin csomagolás (a palackjukat díszcsomagolás helyett egy új, papír alapú csomagolásba rejtik) már nem számít újdonságnak. Ezt 2020-ban vezették be. Ők egyébként a 2000-es évektől kezdve fokozatosan kötelezik el magukat a fenntarthatóbb életvitel mellett, ennek itt találhatóak meg az egyes állomásai.
Kis lépésekkel egy fenntartható világ felé
Champagne-ban nem ők az egyetlenek, akik a kötelezőkön túl is tesznek a jobb jövőért. A Champagne De Sloovere-Pienne például elsőként távolította el palackjairól a fémkapszulákat. A női tulajdonos által irányított pezsgőpincészet jelenlegi borásza, a 33 éves Emeline De Sloovere már a szőlőben is a fenntarthatóság felé törekszik. Egy ponton aztán úgy döntött, ezt a gyakorlatot szeretné a pincében is minél több helyen folytatni. Ebből lett a következő lépés az, hogy a drótkosár alatti kapszulát nemes egyszerűséggel eltávolította az egyébként könnyített üvegből készített palackról, hogy pezsgősüvegeik még kevésbé legyenek környezetszennyezőek. A palást helyén most egy papírcsíkon találhatóak meg az eddigi nélkülözhetetlen információk. A pezsgőkészítés szereplőit tömörítő Comité Champagne és a francia vámhatóságok is jóváhagyták az új megoldást, és De Sloovere reméli, hogy a többi termelőt is ösztönözni tudja majd arra, hogy kövessék a jó példát.
Ez utóbbival nincsen egyedül: az idén decemberben bevezetésre kerülő új EU-s jogszabályok szerint már nem lesz kötelező a fémkapszula használata a pezsgőkön. A törvény ugyanakkor azt is előírja, hogy a termelőknek biztosítani kell azt, hogy a drótkosár ne szabadulhasson el.
Fenntartható csomagolású borok a hétköznapokban
A fenti, számunka sok esetben kicsinek tűnő lépések mentén haladva elérkeztünk a tényleges csomagolási kérdésekhez. Érintettük már a könnyített üveget, most pedig ennél is tovább megyünk. Bizonyára sok olvasónk járt már Olaszországban, ahol áldozott Bacchus oltárán és nem restellt kikérni egy vino di tavolát (magyarul: asztali bor, ház bora). Mindezek után jóízűen megjegyezte, hogy itt még a 2 eurós bor is jobb mint otthon. Azt viszont, hogy a 2 eurós bor „zöldebb” is mint otthon, már kevesebben tudják. Jellemzően ugyanis a vino di tavolát bag-in-boxokba csomagolva juttatják el a szerződött pincészetek a helyi tavernának vagy osteriának.
Itthon egy egész borkereskedés építette a kereskedelme alapjait a bag-in-boxos, illetve PET palackos borokra. Igen, ezek egytől egyig olcsóbb megoldások, mint háromnegyed liternyi bort mindig üvegbe tenni. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy míg a főváros belső kerületeiben egy alap olaszért már jóval az ezresen felül kell fizetni, a körúti Borhálóban például még a földön járnak az árak – csak hogy ne váltsunk kerületet. Természetesen nem minden bornak áll jól a műanyag, és bag-in-boxban sem garantálható az örök élet. Viszont az egynyári boroknál nem muszáj megijedni, ha ilyennel találkozunk. A dologban sokat segít, ha ismert termelő neve csillog a címkén – lejáratni magát azért senki nem akarja.
A Decanter World Wine Awards idén első alkalommal külön is díjazta ezeket az alternatív csomagolást kapott borokat. Természetesen vakon, így viszont garantáltan nem méltányossági alapon kapott például a Mad Wines sem ezüstérmet (90 pont) a bevezetőben már említett pléhdobozos termékéért. A zsűritagok ugyanis nemhogy a termelő nevét nem látták, de azt sem tudták, hogy az adott borminta nem üvegpalackból került eléjük. Egy ezüst a Decanteren pedig felér egy arannyal bármely más borversenyen – tartja a nem hivatalos mondást a borszakma, utalván arra, hogy a Decanter zsűrije legendásan szigorú.
A szervezők célja a borversennyel nem titkoltan az, hogy megmutassák: a minőség nem ismer csomagolást. A fenntartható világ felé irányuló törekvéseknek igenis teret kell engedni.
Törvényi szabályozások itthon
A törekvéseket akár az adott jogszabályok módosítása is szolgálhatja. Nem sok híja volt, hogy idén nyáron kicsit átrendeződjön itthon is a borospolcok képe. Bár ma már múlni látszik a fentebb említett Covid szülte palackpara (legalábbis a 2020 tavaszát megelőző időszakhoz hasonlóképp), idén nyáron új törvény kavarta fel az állóvizet.
Megjelent ugyanis a legújabb EPR rendelet (Extended Producers Rsponsibility = Kiterjesztett Gyártói Felelősségi díj). Ennek értelmében a gyártót illeti a terméke utáni hulladék hulladékkezelési költsége. Egy rövid ideig meg is indult a küzdelem: a borászatok megemelték a kereskedők felé az áraikat, így építvén be az EPR-díjakat a termékbe. A lépés természetesen kiváltotta sokak nemtetszését. Azonban mielőtt elfajulhattak volna a dolgok, a HNT-nek sikerült megegyeznie a kormánnyal: egyelőre minden marad a régiben. Miért fontos ez az alternatív csomagolások tekintetében? Ahogyan a hivatkozott cikk is írja, ez a törvény magával hozta volna azt, hogy többen fordulnak a PET palackok felé, „ami rontotta volna a magyar bor megítélését és általános alkoholtermékké degradálta volna azt”. Hiába, az alternatív csomagolások esetében azért nem szabad átesni a ló túloldalára sem.
Ahogy a fentiekből is kirajzolódik, igaz a mondás: az életben csak a változás örök. Két évszázada még javában azzal küszködtek őseink, hogy a pezsgők számára nyomásálló palackot alkossanak meg. Ma azért küzdünk, hogy tegyünk egy jobb jövőért, és aluba, PET palackba vagy könnyített üvegbe tudjuk csomagolni a kedvenc borainkat, minőségromlás nélkül. Akármit is hoz a jövő, fogyasztóként lényegében két dolgot tudunk tenni. Egyrészről ne restelljünk elmenni egy üveges konténerig és szelektíven kidobni az üvegeket. Másrészről járjunk befogadó ízlelőbimbókkal. Ne utasítsunk el valamit csak azért, mert a csomagolás eltér a megszokottól. Pláne akkor ne, ha mindez azért történik, mert fenntartható terméket szerettek volna létrehozni.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Tyler Nix/Unsplash
