Klímaváltozás: eltűnhet a pinot noir, jöhetnek a cseh borok?
A klímaváltozás nem véletlenül napjaink egyik meghatározó és sokakat izgató témaköre, amelyet a borvilág sem hagyhat figyelmen kívül. Hatására változhat az egyes borvidéken megtermelt borok karaktere, de akár a fajtaválasztékra, illetve az egész borkultúrára is befolyással lehet.
Október 23-án a napon még nagyon kényelmesen el lehetett lenni a szabadban akár rövidujjú pólóban is. Mondhatnánk, hogy egyszer megesik az ilyen, de ennél azért jóval többről van szó. Az OMSZ sorban adja ki a minden idők legenyhébb napjairól szóló tudósításait, a nyári extrém esőzéseket pedig egy élet is kevés elfelejteni. Ez utóbbi ráadásul a Mátrai borvidék egyik központi településén történt, ahol olyan jelentős pincészetek találhatóak, mint a Szőke Mátyás Pincészet, vagy a Sol Montis (korábbi, talán ismerősebb nevén Kovács és Lánya).
A klímaváltozás hatása a borvilágra persze egy olyan téma, amivel vaskos köteteket lehetne megtölteni. Úgyhogy mi most jelentősen leszűkítjük a kört és azt vizsgáljuk meg röviden, milyen új országok léphetnek vagy esetleg léptek már be a borvilág nemzetközi porondjára a közelünkben; illetve, hogy milyen változások történhetnek itthon, és ezek ellen tudunk-e és kell-e tenni valamit.
Elsőként lássuk tehát a szőlőtermesztés új határait.
Azt, hogy hol tart egy ország borkészítés tekintetében, nagyon könnyen fel lehet mérni, ha megnézzük mondjuk a legjelentősebb – ezzel a jelzővel talán senki nem vitatkozik – nemzetközi borverseny, a Decanter World Wine Awards (DWWA) eredményeit. Ha közvetlen szomszédainkat nézzük, akkor evidens, hogy keletre, nyugatra, délre tőlünk aktív borkultúra van, Szlovákiáról is szóltunk már, a Vince Magazinban is egyre gyakrabban szerepel felvidéki pince. Úgyhogy, menjünk kicsit északabbra.
Akkor most sört vagy bort isznak a csehek?
Kezdjük egy ízig-vérig sörösnek tartott nemzettel, a csehekkel. A DWWA eredménylistát leszűkítve azt látjuk, hogy 119 boruk kapott valamilyen érmet, közülük 4 termelő aranyat vihetett haza. Ráadásul, mivel az sem üres klisé, hogy a Decanteren egy bronz felér máshol egy arannyal, ez elég tisztes eredménynek mondható. Pláne, ha tudjuk, hogy 15 évvel ezelőtt 20 bor kapott ugyanitt valamiféle elismerést.
A fajtaválasztékot elnézve persze idén taroltak a kifejezetten hűvösebb klímát kedvelő rizlingek és pinot noirok, valamint tekintélyes mennyiségű pezsgő kapott plecsnit. (Érdekességként azért megjegyezzük, hogy autochton pálava is van a sorban.) Viszonyításképpen írjuk, hogy Csehország területileg azért nálunk kisebb, borrégiója pedig egy igazán jelentős van, Moravia (a teljesség igénye érdekében idetartozik, hogy nem jelentős mértékben, de Prágától északra is folyik itt bortermelés). Összesen 16 500 hektárról jön le itt szőlő, ez kicsivel több mint nálunk a Felső-Magyarországi Borrégió (Bükk, Mátra, Eger).
Fontos tudnivaló az is, hogy 15 évvel ezelőtt is még gyakorlatilag olcsóbb volt náluk a sör, mint a víz; borbárt pedig a fővárosban igencsak elvétve lehetett találni. Lássuk, mi a helyzet itt ma. A Google Maps keresési találatai azért jól jelzik, hogy a csehek is el tudnak időnként szakadni sörös gyökereiktől. Vagyis, olybá tűnik, hogy a kínálat találkozik a kereslettel.
Hiába az éledő borkultúra, a szőlősgazdák ott is hasonló problémákkal küzdenek, mint itthon. Ez az idei riport szintén a heves, sokszor jégesővel kísért esőzésekre és alacsony szőlőfelvásárlási árakra panaszkodik. És hogy mennyi az annyi? Átszámítva 270 forint/kg, ami bőven a duplája az itthoni áraknak, művelési költségnek viszont 326 forintot ír a cikk. Mondhatjuk, hogy északi majdnem szomszédaink már elindultak a virágzó borkultúra lépcsőin felfelé, azonban messze van még náluk a rentábilis szőlőművelés.
Fent, a messzi északon
Maradjunk északon. Lengyelország Tokajtól számítva légvonalban 100 kilométerre fekszik, azaz tulajdonképpen térképészetileg simán lehetne szőlőtermesztésre alkalmas. És, mint megtudjuk, ez így is van, az ország nagyjából egészén folyik szőlőtermesztés. Kiemelkedő borvidékekről azért itt nem beszélhetünk. Maga a borkészítés viszont az elmúlt években izzott fel igazán. Mariusz Kapczyński, a vinisfera.pl oldal vezető szerkesztője megkeresésünkre elmondta, ennek az új népszerűségnek az is az oka, hogy – meglepő módon – a fiatalok körében egyre népszerűbb a borfogyasztás. Ő 5-6 literre teszi az éves átlagfogyasztást, ami azért nekünk némileg megmosolyogtató adat lehet, de gondoljunk bele, milyen sokan is vannak (és hogy mennyi sört megisznak).
A cseheknél vizsgált szőlőfelvásárlási ár a lengyeleknél ismeretlen fogalomnak tűnik. A krakkói és varsói székhelyű borszakíró kolléga is azt állította, aki náluk szőlővel foglalkozik, az bort is készít belőle. Exportra nem termelnek, amit palackoznak, meg is isszák.
Lássuk a szőlőfajtákat. A kezdeti hullámban leginkább rezisztens (betegségeknek és kártevőknek ellenállóbb) szőlő zöldellett a lankákon, úgy mint solaris, johanniter, hibernal, rondo, regent, cabernet cortis. Az elmúlt években viszont egyre inkább teret nyertek olyan hűvös klímán magukat otthonosan érző nemzetközi fajták, mint a rizling, chardonnay, pinot noir vagy éppen zweigelt.
Nézzük meg még a Decanter érmeiket! Egy ezüst mellett hat bronz tükrözi: egyelőre nem ők lesznek a magyarok legnagyobb nemzetközi közép-kelet európai riválisai. Persze azért fél szemünket jobb, ha rajtuk tartjuk, hiszen a magyar borok számára Lengyelország jelentős felvásárló piacot biztosít. Azaz hiába fogy ott egyre több bor, ha nem a miénket isszák. A nemzetközi hírnév tehát még várat magára, a turisták viszont semmiképpen se hagyják ki a helyi borokat; bár meglehet, hogy mélyebben kell majd a zsebbe nyúlni.
A szőlőtermesztés új határai
Persze az ember könnyen legyint, hogy jó, hát rendben, a klímaváltozás hatására eltolódnak a szőlőtermesztés égövei, azonban Európa nem ér véget Lengyelországnál. Litván borszakértő kolléganő mesélte néhány hónappal ezelőtt, hogy náluk is elindult a hibrid fajtákkal való kísérletezés. Ezen felbuzdulva megnéztük, vajon létezik-e pincészet Litvániában. Mutatjuk:
Természetesen Dániában is hasonló a helyzet, és bár nekik nincs Decanter érmük, tőlük egyel északabbra van egy pincészet, ami viszont mindenhol tarol: a Kullabergs Vingård. Díjak ide vagy oda, a svédek egyébként egy orrhosszal előbb járnak az északi népek között: náluk például már a borturizmus is egy komolyan jegyzett fogalom. A svéd borokkal a Vince Magazin idei utolsó, decemberi lapszámában foglalkozunk majd részletesebben.
Az angol pezsgő néhány évvel ezelőtt még megmosolyogtatta a fogyasztókat, ma pedig ott tartunk, hogy akár a hazai borkereskedések polcain is a champagne-ok komoly riválisáivá léptek elő.
Mi lesz veled pinot noir?
Fentebb már esett szó arról, milyen jól érzik magukat a hűvösebb klímát kedvelő szőlőfajták északon. Adódik tehát a kérdés: vajon meddig kortyolhatjuk mondjuk a pinot noirt hazai kiadásban? Ez már csak azért is fontos, hiszen egy egész borvidék tűzte zászlajára itthon a szőlőfajtát (lásd: eredetvédett etyeki pezsgő egyik alapanyaga). A kérdés persze nem csak minket foglalkoztat. Az idei Pezsgőkonferencián is szóba került, méghozzá Dr. Kovács Barnabás egyetemi adjunktus elődásában. Ő egy 5 évvel ezelőtti tanulmányhoz nyúlt vissza, amikor arról beszélt, hogy eltolódhat a pinot noir termesztési égöve. Ezt egyébként a hivatkozott linken meg is lehet megtekinteni.
Dr. Kovács Barnabást mi is megkerestük a témában. „A pinot noir egy olyan fajta, aminél nagyon rövid az az idősáv, amikor optimális paraméterekkel le lehet szedni. Egyre kevesebb esély lesz rá, hogy a tenyészidőszak alatt ennek a fajtának ideális környezet adasson meg. Ha megnézzük Champagne esetét, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években számos olyan borverseny volt, ahol a methode traditionnelle technológiájú angol pezsgők megverték a francia riválist. Ez azt jelzi előre, hogy a melegedéssel, magasabb hőösszeggel egyre kevésbé lesznek alkalmasak a tradicionális pinot noir termelő régiók a pezsgőalapanyag-termelésre.
A pinot noir egy extrém, de sokat mondó példa. Németországban és Lengyelországon belül is majd az északabbra fekvő régiók lesznek alkalmasak igazán ennek a szőlőfajtának.„
Mivel szőlőt nem 1-2 évre, hanem minimum harmincra, de inkább emberöltőre telepítenek a gondos gazdák, érdemes megfontolni a fajtaválasztást. Szerencsére itthon is számos kutatóintézet foglalkozik fajtanemesítássel, így nálunk is képbe jöhetnek a rezisztens fajták is. „Ezek közül is azok, amelyek hosszabb tenyészidejűek, és így optimális PH-érték mellett megfelelő savtartalommal lehet őket szüretelni” – teszi hozzá Dr. Kovács Barnabás.
Klímaváltozás itthon
Persze a dolog nem ennyire egyszerű. Nem lehet és nem is kell most minden szőlőtőkét gyökerestől kihúzni, vagy átoltani rezisztens fajtára. Léteznek módszerek, amelyekkel a klímaváltozás hatásai enyhíthetőek. Dr. Kovács Barnabás maga is foglalkozik ökológiai szőlőtermesztéssel, kísérletezik növénytakarókkal és aktívan foglalkoztatja, hogyan csökkentsük ökológiai lábnyomunkat.
„Ha a klímaváltozás hatásait a Kárpát-medencében nézzük, akkor véleményem szerint érdemes figyelembe venni, hogy itt egy medence hatás érvényesül. Nálunk már nincs semmilyen óceáni, vagy tengeri hatás, ami a felmelegedés ellenére is óvna a szárazságtól. Így a nyári időszakok nálunk szárazabbak lesznek. Nem vagyok meteorológus, de amennyire tudtam tájékozódni, idén a sok párát, csapadékot az Adria felől érkező szél hozta magával. Ha megnézzük az elmúlt egy évtizedet, ez azért ritka esemény.” A szőlőt viszont valamilyen módon nedvességhez kell juttatni. Könnyű persze azt mondani, hogy építsünk ki öntözőrendszereket, hiszen ez Olasz- vagy Spanyolországban sem szokatlan a látvány. Viszont a bor nem alapélelmiszer. Emellett nemcsak nálunk, de szinte egész Európában is túltermelés van jelenleg, így nem feltétlen jelent rentábilis megoldást, ha elkezdünk öntözni. „Ágazati szempontból sem biztos, hogy jó döntés, társadalmi szempontból viszont egész egyszerűen nem megengedhető.” A konklúzió: alternatív megoldást kell találni.
Egészséges ökoszisztéma és megfelelő művelésmód
Dr. Kovács Barnabás szakterülete a talajbiológia. Mint mondja, a víznél nem a pótlás, hanem a megőrzés a megoldás. Ezt részint innovatív eszközökkel, részint pedig a humusztartalom megnövelésével lehet elérni. Ha a talaj faunája jól érzi magát, akkor mindaz a szerves anyag, ami bekerül a levelekkel, zuzalékkal és soraljtakaró forgatásával, lebontásra kerül. „Humusz képződik, több lesz a felvehető tápanyag, megnő a vízmegtartó-képesség. A jelenleg alkalmazott agrárgyakorlatok – peszticidek használata, traktormenetszám – ez ellen hatnak és szelektálják, hogyan és kik tudnak túlélni. A szőlőt stressz éri, és egyre kevesebbet és egyre rosszabb minőséget ad a tőke.”
Hatékonyabb tehát a növényvédelem és a kémiai gyomirtás alternatívájának kialakítására fókuszálni. Ehhez bevált gyakorlat, hogy a szőlész (vagy borász) kilevelezi a fürtzónát, hogy a kontaktszerek könnyebben célt érjenek. Így viszont a fürtök sokkal inkább ki vannak téve a napnak, elégnek a savak. Dr. Kovács Barnabás itt hozza szóba megint a pezsgőt, illetve olasz tapasztalatait. Prosecco régióban például a pergola művelésmód általánosan alkalmazott. Az így kialakított lugasban a fürt kilóg a fürtzónából, ugyanakkor a levelek árnyékot biztosítanak a gyümölcsnek, és a talajnak is. Ezáltal pedig javítják a mikroklímát, így a vízmegőrzésben is fontos szerephez jut a művelésmód.
A klímaváltozás óhatatlanul itt van, azonban rajtunk áll, hogy az örökségünkből mi mit és hogyan őrzünk meg az utókornak.
Dr. Kovács Barnabásnak köszönjük szépen a szakmai segítséget!
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Stefan Schauberger/Unsplash
